Van egy pár olyan - többé kevésbé gyakran taglalt - szitu, póz, helyszín vagy satöbbi, amik eddig valahogy kimaradtak az életemből. Némelyik azért mert nem tudom miért, némelyik pedig nem is hozott lázba.

Az első ilyen: irodában szexelni. Nem csak a házinyúlra nem lövünk elve alapján, de még "saját" csajjal sem kerestük az alkalmat az irodai szexhez.

Ha izgatna, valószínűleg teremthettünk volna alkalmat hozzá. De motiváció, vágy híján erre sosem került sor.

Minden munkahelyen akadnak - legalábbis lappangó - vonzódások, szimpátiák. Munkahelyeimen azonban egyik esetben sem léptem túl azon, hogy egyik-másik kolleganő popsiját gyakrabban fixíroztam, mint az átlagosnál.

Na jó.. beismerem, ínségesebb időkben volt rá példa, hogy szexuális fantáziáim részévé tettem őket, de ennél nem több!

A legmesszebb, ameddig ezen a téren jutottam, az az első munkahelyem volt. Egy igen felvágott szájú, kissé csufi arcú leányzó volt. Adminisztrátor. Apró termetű és tűzrőlpattant volt. Ellenállhatatlan vágyat érzett rá, hogy mindenkinek kertelés nélkül  megmondja a magáét, de nem agresszíven, hanem kajánul és cinkelve.

Viszont (ami fontos!) vette a lapot. Nem csak adta a verbális szúrkákat, hanem állta is a döféseket. A blúzainak kontrújából megítélhetően kicsi, ámde formás mellei voltak. Azt hiszem ez az, amire azt mondják "cici". Nem mell, távolról sem duda, csöcs, légpárna vagy hány szinonímája van még ennek. A cici az tökéletes! Ha kimondják ezt a szót, az ember pont ilyenre gondol.

Viszont a testhez simuló farmerje igazán tenyérbemászó kis popsikat tett szemlére nap mint nap. és ezen még az a borzalmatos faklumpa sem tudott rontani, amivel az iroda folyosóin rettenetes módon végigcsattogott.

23 éves voltam és - mi tagadás - igencsak szerettem volna megdugni.

Valahogy felvidult a munkahelyi légkör az ilyesmitől. Valahányszor éppen mosolyszünetben voltam otthon az exemmel, Pötyit (így hívtuk) fantáziáimban rendre hátulról döngettem, amint egy képzeletbeli lepedőn fekszik alattam. Formás popsi, ez kétségtelen. Nagyjából ez a kép úszott be a szemeim elé, amikor úgy éreztem, könnyítenem kell magamon :-)

Persze ez a hétköznapokban nem jött át. Egy lépést, annyi nem sok, nem tettem a közeledésünk irányában. Csak hecceltük egymást.

Aztán másfél év után eljött az idő, hogy a főnökömet kirúgták. Új céget alapított és néhányunkat magával csábított. Elérkezett tehát a pillanat, hogy közös pályafutásunk Pötyivel véget ért. Megfordult a gondolat bennem, hogy mivel már nincs rizikója a beégésnek, azért bepróbálkozom Nála, hátha. De aztán elhalt az ötlet.

Utolsó napjaim egyikén, talán éppen a polcon álló iratpapucsokat vettük számba, amikor a könyököm (becsszóra) véletlenül a melléhez ért. Csak éppen annyira, hogy érezzem a cicije súlyát, amint ránehezedik a karomra. Nem kaptam el onnan, olyan jó érzés volt. Egy kis lopott csínytevés... gondoltam.

Amikor aztán úgy éreztem, hogy elég volt a visszaélésből, kissé odébb húztam a karomat. Ő viszont ismét - ugyanolyan diszkréten - visszatolta a melleit, iménti helyére.

Az egész tehát nem volt több, csak egy kamaszos kis epizódnál. Se randi, se dugás, se semmi nem lett belőle soha. Mindketten úgy tettünk, mintha észre sem vettük volna ezt a jelenetet.

Két héttel távozásom után a főnököm Pötyit is áthívta az új céghez. Megint kollegák lettünk. De többé már nem történt közöttünk semmi. Sőt, a szóbeli évődések is elmúltak.

Aztán még meghívott az esküvőjére is. (Remélem) azóta is boldogan élnek, amíg meg nem halnak.