Kedvenc évszakom közeleg a végéhez. A csúcsponton már túlvagyok. Szeretem a nyarat. És rossz helyre születtem, hogy csak ennyi jut a kellemes/meleg időből egy évre. Pláne idén!

Két hónapot elloptak ebből a nyárból. Az ilyet mindig igen nehezen viselem. Mert a forró éjszakákat, a naplementét, a jóidőt soha nem kapjuk vissza egy enyhébb téli vagy őszi nap formájában.

Vágyaim, fantáziáim, terveim 90%-a a nyárra öszpontosul. "Majd nyáron" - hangzik el a belsőmben megannyiszor. Fotózás, nudizás, szex a szabadban, kalandok stb.... mind-mind a jó időhöz, a meleghez (ha kell, hát legyen: inkább a kánikulához) kötődnek.

Aztán az ember rájön, a nyár sokkal rövidebb, mint amennyit beleképzelt. Ennyi élménynek egyszerűen nincsen hely egy nyárban. Vagy csak úgy, ha az ember mindent megtervez, itiner szerint végrehajt, megvalósít. Akkor meg elveszik a spontaneitás, a lazaság...

Ez a nyár sem volt kivétel, sőt! Az év csúcspontja - két összefüggő hét a Kedvessel - eltelt. Jó volt, szép volt. Azon vettem észre magam, hogy a sok dolog, amit fejben beterveztem, hirtelen nem is olyan fontos. Szinte sajnáltam a téli-tavaszi önmagamat, aki megannyi reményt, programot fűzött ehhez a két héthez.

Node akkor és ott, a legfontosabb az volt - és ezt tudatosan tettem - hogy csak és azt csinálom ami éppen jólesik. Amihez kedvem van. Semmit nem erőltetek vagy teszek meg, azért mert anno elterveztem.

Faltam a könyveket, ettünk, ittunk, koktéloztunk kettesben. Amikor úgy jött, megmártóztunk az udvarra felállított medencében. A szexualitásom szinte standby állapotra süllyedt (csodálkoztam is magamon).

De jó volt. Nem hiányzott. Egész napokat töltöttünk el úgy a ház és a kert magányában, hogy nem volt rajtunk semmiféle ruha. Beszélgettünk, vitáztunk, hallgattunk nagyokat és néztük a hullócsillagokat. Az volt az érzésem hónapokig tudnék így élni.

Egy szó van rá: Harmónia.

Közben jöttek és mentek a barátok, néha rokonok, ismerősök. A végére egy nagyobb - elvonulós - buli is kerekedett, amit már árpilis óta terveztünk.

Mi jutott erre a nyárra az intiméletünkből?

Semmi olyan aminek olyan jelzője volna, hogy "itt az alkalom most kell csinálni".

Mikor a másodk hét elején először maradtunk kettesben, kellemesen beboroztunk a teraszon, magunkba szívva a panoráma megunhatatlan látványát. A forró nyári melegben, nyitott ajtóknál és ablakoknál egymáshoz bújtunk az ágyban és a Kedves felejthetetlen mámorban meglovagolt. Az ember már-már azt mondja, érdemes hosszabb szüneteket tartani a szexben, egy nagyobb pauza után teljesen más érzés a szeretkezés. Nem jobb, hanem más. Persze van ennek árnyoldala is. Nem először tapasztalom - és szerintem a ffiak közt nem vagyok egyedül ezzel - hogy ha három napnál tovább nincs használva a szerszám, akkor a kilövellés után szinte feszülnek azok a vezetékek, amelyekben egy ideje nem járt a kéjnedvem. Hallottatok már ilyenről?

Nem rossz érzés, de mintha utat kéne törniük a rég nem használt szerveimben...

Egy következő éjszakán - amikor a Kedves inkább hagyta magát, semmint kedve lett volna hozzá - türelmesen, szinte öncélú élvetegségben hajoltam az ölére és kényeztettem. Azt hiszem inkább a saját "önzetlen" vágyaimnak, semmint az Ő étvágyának eleget téve. Ilyenkor nincs időérzékem. Lehet, hogy félóra volt, lehet, hogy egy egész. Fogalmam sincs. Mikor beteljesült, félszegen és kimerülve annyit rebegett: Mióta velem van, ez volt a legjobb orgazmusa....

Hmmm... ezen egy pillanatra elgondolkodtam akkor. 9 évvel azután, hogy először egymáséi lettünk, most ennek örüljek, vagy bánkódjak? :-) Azt mondta örüljek, hogy még mindig tudok csúcsot dönteni. Elfogadtam.

Mivel fizikailag teljesen elkészült az erejével, kiskanál-nagykanál pózban bújtam mellé és belé, hogy kedvemet leljem benne. Vajon miért van az, hogy manapság imádom ezt a pózt? Remélem nem azért, mert kényelmes! :-)))

Aztán a vakáció utolsó hétvégéjére egy népesebb buli. 3 napon át. Amiben minden lehetőség benne volt. De a társaság szétesett. Mármint hangulatilag. valahol hátul volt bennem egy kisördög, ami azt mondta: na ezekkel együtt bármi megtörténhet. Nem történt meg. Azért jól éreztük magunkat... Épp amikor számomra nyilvánvalóvá vált, hogy az erotika nem lesz főszereplő ebben a társaságban, a Kedves megragadott és berángatott az egyik hálóba és.... gondolhatjátok.

Ha valaminek eleget tudtam tenni, az az aktfotózás. Az összes ezzel kapcsolatos fal ledőlt ezen a nyáron. Az otthoni gépemen szerkesztgetem a zsákmányt. Ha egy kicsit magunkhoz térünk a munkábaállástól, majd együtt ülünk le az otthoni géphez a finombeálításokat megcsinálni a fotókon. Kezdeményező, aktív és kreatív volt. Remek képeket csináltam róla egy elhagyott kilátónál az éjszakai város felett, félreeső aszfaltúton és a medencében is, amint libabőrén megcsillan a napfény... hmmmmmm.

Majd mindegyikről írok részleteiben is, de valahogy el kellett kezdenem most a nyári szünet utáni posztokat. Ez lett belőle.