... mesélte egykoron jóbarátom és csoporttársam Péter. Péter az átlagnál magasabb, kifejezetten jóképű srác volt. Kedvelték is a csajok az évfolyamon, ezt nem lehetett nem észrevenni. Persze Ő is tudta ezt, de - ezt becsültem is benne - messze nem volt elszállva magától, sőt! Az esetek többségében kifejezetten félszegen reagált a tapogatózó közeledésekre. A lányok bomlottak érte.

Ami fontos: volt humora és öniróniája is, nem kevés. Egy alkalommal például mesélte, hogy fürdőruhás bulira hivatalos. Azt mondták neki, ott két dolog számít: vagy a nadrágod dudorodik, vagy a bicepszed...

- Namost abból, hogy gyúrni járok... gondolhatod - vigyorgott rám :-)

és most vissza a jó napom volt sztorira:

- Tudod vannak olyan napok, amikor minden összejön. Ritkán, de vannak. Megyek az utcán, minden oké, szembejön egy csinos lány, végigmér, találkozik a tekintetetek és szélesen rádmosolyodik - meséli lelkesen.

- Aztán megyek tovább és újjabb csaj, újabb szemezés, újabb mosoly - hű de jó napom van, gondolta. Az eset még egy párszor megismétlődött.

Igen, vannak ilyen esetek, napok, amikor magunk sem tudjuk pontosan miért, de érezzük, hogy velünk van az erő. Az ember ilyenkor kihúzza magát, kicsit átengedi magát a büszkeségnek, elmélázik azon, hogy mégsem olyan szörnyű az élet. Sütkérezik a napsugarakban na!

Kell az ilyesmi a sorstól, egy kis ajándék, pszichocukorka hogy optimistán tekintsünk a jövőbe.

Aztán hazaérve Péter látta, hogy mit tette olyan különlegessé a napját, mitől volt olyan népszerű.

Mindössze annyi, hogy reggel elfelejtetette felhúzni a sliccét....

:-)