A most következő sztorinak ez a poszt az előzménye.

Túl voltunk tehát a méricskélésen. Vigyorogtam a monitor előtt és ízzott a levegő a chaten. Lelki szemeim előtt megjelent, ahogyan valahol távol tőlem, egy másik városban, egy szobában Ő most ezekben a pillanatokban ott ül és ugyanarra gondol. Akkor még soha nem láttuk egymást.

- Folytassuk? - kérdeztem valahogy így... arc nélkül is szégyellősen és puhatolózva kutattunk egymás lelkében, vágyaiban.

- Igen, most és innen....

Szégyellősen, tapogatózva indultunk tovább virtuális utunkra. Egyikünk sem, soha nem tett még ilyet. Olyan távol állt ez tőlünk, annyira nem ilyenek vagyunk... Ő volt a bátrabb, a szókimondóbb.

- Most akkor megtegyem?

- Igen, kezdd el! - jött a válasz.

- De tényleg?

- Ha akarod - évődött velem tovább.

Megírtam neki, hogy akkor nem tudok válaszolni, nem érek a klaviatúrához. Írjon, meséljen, fantáziáljon! És elkezdett egy történetet.

Az erotikától túlfűtött szavak nyomán egy történet bontakozott ki a szemeim előtt. Betűk, betűkből szavak formálódtak, szavakból mondatok. Azokból érzések, majd a hangulat, ahogyan egy (létező) harmadik, egy nő és én a kényére kedvére ott vagyunk egy lesötétített szobában, melyben azt tesz velünk amit akar.

Elmondta melyikünket mire utasítana, hol és hogyan vetkőzzünk le, mit csináljunk egymással, miközben Ő néz és teszi azt, amit tesz. Lépésről lépésre, aprólékos részletességel.

Szavai nyomán élő képben láttam magunkat, hármunkat abban a szobában. Hallottam a szavaikat, a sóhajaikat éreztem az érintésüket. Ahogy kinyílok előtte, ahogyan megérint, a játékot, a fülledt vágyakat, a kéjt. Írta és írta és írta a helyzetet.

Pár percbe tellett mire a gátlás utolsó darabkái is lehullottak rólam. A dárdám vörösen izzott, kőkeményen állt az ölemben. Csak azért nem húnytam le a szemem, mert a fantáziámat ezúttal nem én, hanem valaki, sok-sok kilométerre tőlem vezette.

Aztán eljött a pillanat, amikor egyszrecsak félbeszakítottam... Ne tovább! Már nem kell.

Naturális részletektől tartózkodni szoktam, de így is értette, hogy anélkül, hogy látott volna, hozzám ért volna, megcsinált. Különös, egyszeri és bódító érzés volt. Ilyet még sosem tettem és nem is akarok többé.

Még évődött és mosolygott rajtam. Húzott, cinkelt míg végre elkéredzkedtem tőle a monitor elől, elvégre lucskos volt az egész hasam, mellkasom.

Játszott, gúnyolódott még picit rajtam, mint macska az áldozatával, aztán utamra engedett lezuhanyozni.

Mikor visszajöttem a gép elé, tisztán és üdén, akkor mondta el, hogy annyira felpörgött, hogy csak három perccel utánam, Ő is követett engem a gyönyörbe...