Egy forró nyári éjjen fogtuk magunkat és kimentünk egy kilátóba. A cél valamiféle ritka Hold-Mars-Vénusz-Szaturnusz együttálás volt, a Kedves fedezte fel az újságban, hogy egy vonalban van a négy égitest. Állítólag cca. 10 évente van ilyen.
Mivel messze a város felett voltunk és forró volt az éjszaka... teljesen kihalt, senki sehol a közelünkben. Már előtte traktáltam a lányt néhány kupicával, hogy végre itt az idő egy aktfotózásnak...
Rámenősségem, kitartásom ezúttal sikerrel járt.
Felmentünk a magaslatra. Kihalt turistaház várt (?) ránk. Közel és távol sehol egy lélek. Az idevezető műút éppen olyan néptelen volt, mint a környékbeli erdő és a tisztás.
Lenéztünk az alant elterülő város fényeire. Bejártuk a helyet végül kötélnek állt. Egy doboz sört még mindig mánál szorongatva a Kedves lassan megszabadult nyári, lenge ruháitól. Csak egy szandál maradt rajta. Igaz a bugyit kissé hosszabban kellett leimádkozni róla, de a próbaképek, beállítások tesztelésére alkalmas volt.
Végül a karomon minden ruhájával sarkonfordultam és elindultam vissza a kocsihoz, hog yletegyem a felesleges göncöt. Gyakorlatilag nem volt esélye, hogy bárki a közelben előbukkanjon a semmiből e kései órán, mégis bizsergető volt a tudat, hogy a páromat egy pár szandálban, mezítelenül otthagytam a terasz korlátjánál. Védtelenül. Pucéran.
A ruhákat bettem a hátsó ülésre, a reflektort pedig felkapcsoltam, hogy legyen fényünk (a vakut nem szeretem).
A hibátlan nyári estén megkezdődött ritka aktofózásaim egyike.
Kábé háromnegyed órát töltöttem a fotózással, amíg Ő teljesen meztelenül pózolt nekem... sőt! Mikor befejeztük, továbbra is ruhátlanul jött az autóhoz és pucér utassal indultam meg az erdei úton visszafelé.
Lefelé még megálltunk még egy pár képet csinálni elhagyatott országút témában, de azok sajnos nem sikerültek a beállítás miatt (már tudjuk, legközelebb hogyan kell csinálni az esti képeket)
Ezen az estén megint előbújt belőle az a vagánycsaj, amiért bomlok.
Amikor kiszállt meztelenül az autóból és végigsétált, lefeküdt, pózolt, járkál az éjszakai és elhagyatott országút közepén... nehezemre esett csak a képekre koncentrálni elhihetitek...
Namost ezt vezessétek össze a korábbiakkal.. Azokkal a kategóriukus NEM-ekkel... Ki érti a nőket hejj?! :-)
Olyan este volt az, amikor néhány pohárka után már fotogénnek érzi magát. Vele is így lehet! Valósággal táncolt a teste a kamrával... nekem csak az exponálógombot kellett nyomogatnom.
Még nyugtatgattam is, ha esetleg hallaná, hogy jön egy autó, akkor ide vagy oda bújjon...
Erre felcsattant, hogy nem jár erre senki és elindult pucéran előre az aszfalton.. a kocsink reflektorfényében...
Megvalósult tehát egy régi tervem
Imádom!
Ps. A fotók csak illusztrációk. Az akkor készült képeket azóta - itt-ott - betettem egy-két posztba már :-)
