Voltak bizonyos alkalmak az életemben, amikor ezt a módot (utálom a közösülés szót - olyan állati és naturális) kellett használnunk védekezésül.

Az első időszak, amikor az aktuális párom már elkezdte szedni a tablettát, de (legalábbis akkoriban még) 30 nap kellett hozzá, hogy biztonságban szerelmeskedjünk.

Aztán volt egy (-két) eset, amikor az illető leánnyal tökéletesen megbízhattunk abban (ritka eset, tudom), hogy nem adunk át egymásnak semmit. Ismertük egymás életét, őszinték voltunk és ha úgy tetszik, vállaltuk a bizalommal járó kockázatot. Mégis alkalmi és spontán volt hogy ágyba bújtunk egymással. Többször megkísértett bennünket a a kisördög, míg végül ott aludtam nála.

Pár héttel korábban egy átdumált este után, jelentősen túlittuk magunkat, emlékszem. Akkor is az ágyon végeztük, lemeztelenedve. De olyan szinten kiütött bennünket a dumálás közben észrevétlenül lecsúszó egy üveg unicum, hogy gyakorlatilag képtelenek voltunk dugni egymással.

Azt hiszem, egy (nem létező) küldő szemlélő számára igen komikus lehetett, amit akkor ott műveltünk átlósan heveredve a nagy franciágyán. A bódulat egy pontig őszintévé, szókimondóvá tesz. Aztán szentimentálissá.

Ha pedig ezt a kettőt vegyíted, akkor szenvedélyessé. Így zajlott ez valahogy akkor is. Már hosszú évek óta, időről időre keresztezték egymást útjaink. Mindent tudtunk egymásról. Inkább barátok voltunk, semmint plátói szeretők.

Egyszer - még ez előtt - réges régen egy buli után átkarolva feküdtem mögötte a kanapén, kaszásdűlői lakásán. Az volt az a pillanat, amikor meglehettünk volna egymásnak. Biztos voltam benne, hogy Ő is így érzett. De a pillanat tovatűnt. A kapcsolat megmaradt.

Aztán megint és megint... adódtak ezek a helyzetek.

Végül ágyba estünk (ekkor már valahol a Gellérthegyen lakott). A legmesszebb ameddig eljutott, hogy - talán erre az egyre emlékszem világosan - puha, meleg szájába vette az alkohol ellenére (úgy ahogyan még) ágaskodó dárdámat. Hamar letett róla, hogy a csúcsra vigyen. Sem én, sem ő nem volt erre alkalmas állapotban. Ajkának melegét makkomon azonban még sokáig vissza tudtam idézni.

Összebújva és meztelenül aludtuk ki magunkból a bódulatot.

De a férfiember már csak olyan, hogy nehezen veri ki a fejéből azt a lányt, azt az alkalmat, amikor meg lehetett volna és amaz is benne volt.

És persze megint eljött az alkalom. Most már figyeltem arra mennyit iszom. Ott maradtam nála éjszakára - megbeszéltük: nem lesz szex.

Dehogynem!

Azt nem tudom mennyire volt magánál, de ruhában feküdtünk le és miközben Ő hosszú, izmos combjait kellette előttem, lefejtettem róla a bugyit. Diáktársam volt egykoron, így egyáltalán nem túlzás azt mondani: jó 10 évnyi utam végállomására érkeztem, amikor végre behatoltam Gabiba.

Nem volt jó dugás. Neki se és nekem sem. De rossz sem volt és meg sem bántuk. Valahogy mintha ennek meg kellett volna lennie - így éreztük.

Mikor a beteljesedett vágy eljutott céljához és éreztem, hogy roppant erős, igen ügyes izmainak játéka (biztosan gyakorlott volt ebben) már nem enged ringatózást a kéj küszöbén, kirántottam a fegyvert és telespricceltem lágy ölét. Megtörtént hát.

Lephegtünk, összefonódtunk egy ölelésben (csókra nem emlékszem - nem szerelemről volt szó közöttünk). Pár perccel később aztán zavarba hozott. Mint aki eddig ott sem volt, végigsimított a hasán és értetlenül nézett kéjnedvemtől sikamlós ujjaira:

- Mi ez?

- .... na mit gondolsz?! - válaszoltam és ezzel elaludtunk.