Ma egy vendégposzt következik:

Ma reggel a szerelmen kezdtem gondolkodni. Arról, hogy a különböző korokban hogy talál meg minket. Mindenkinek volt ovis szerelme. Tudjátok.

„Megtanítsalak csókolózni?”

„Aha.”

„Akkor nyisd ki a szád!” mondja a copfos kislány, és lendületesen beleköp a szádba.

Ez önmagában egy olyan trauma, hogy sokan azóta sem léptek túl ezen a csókmódszeren. Tudom, mert az egyik volt barátnőm leköpött, amikor búcsúcsókot akartam adni neki.

Az oviban nagyon csapongó a szerelem. Fültanúja voltam a következő párbeszédnek: „Anyu, szerelmes vagyok a Daniba.” „És mi van a Petivel?” „Megcsalt.” Hjaj, túl korán nőnek fel.

Ha szerencsésen átlépünk általános iskolába, kezdhetjük elölről az egész kapcsolatépítést. Nálunk például Lincsi volt a legnépszerűbb lány. Ennek ékes bizonyítéka, hogy tornaórán mindig mögé tettük le a szőnyegeket, hogy láthassuk a bugyiját. Egyébként lila volt, nem olyan nagy szám. Aztán másodikban megjelentek a csókos-lányok. Ezek kiválasztott fiúkat kergettek végig az udvaron. Ha elkapták, megcsókolták. Mi, fiúk látszólag szívesebben csókolóztunk volna a konyhásnénivel, akinek bajsza volt és falába, mintsem az osztálytársainkkal, de valójában nagyon is kiválasztottak akartunk lenni.

Aztán átkerültünk felsőbe. Ott nagynak és komolynak kellett tűnni. Emlékszem, a szemüveg menő volt. Persze csak az, amilyet a reklámokban is mutatnak, nem az a szódásüveg, ami Mikinek jutott. Miki szemüvege olyan volt, hogy az átlagember a Sirius holdat is közelről szemlélhette vele. De nem Miki. Ha ő felvette, nem hajolhatott előre, mert túl súlyos volt a lencse. Ráadásul szájbaköpéssel dolgozott. Képzeld el a következőt. Miki áll az udvaron, szembe vele lány, a lencsék miatt hetvenhárom centiméteres távolságra. Szegény srác azt susogja halkan: „Szeretlek…” majd szemen köpi a csajt. Nagy sikere volt. Én legalábbis röhögtem. Felsőben már mind csajoztunk. Moziba vittük a lányokat. Miki is akart, de fegyvert nem szabad bevinni a mozi területére... Alap csajozós-kellék volt a vörös rózsa. Bementem a virágoshoz: „Jó napot, egy csokor vörösrózsát kérek.”

„Barátnődnek?” „Gestaponak” mondtam viccesen. Virágot nem kaptam. A saját kertjéből összelopkodott színes gazok ugyanúgy lenyűgözték aztán Petrát, merthogy így hívták a szerencsést.

A moziban örök dilemmát jelentett a kézfogás-kéznemfogás. „Ha megfogom, és mondjuk az én tenyerem izzad, az nem jó; ha megfogom, és az ő tenyere izzad, az neki kínos, az nem jó; ha megfogom, és mindkettőnk keze nedves, az undorító, az nem jó; ha nem fogom meg, akkor minek jöttünk moziba?” Úgyhogy mindig megfogtuk. Mindig izzadt volt. Sose érdekelt. Következő lépés a csók volt. Itt két részre váltak a párok. A köpősek, akiket lámáknak hívtunk, és a harapósak. Őket farkasnak. Kedvenc párosom Tibi és Alina volt. Tibi farkas, Alina láma. Nem nehéz elképzelni az eredményeket.

A gimnáziumban aztán már megértünk. Legalábbis azt hittük. Étterembe jártunk, táncolni, színházba, operába, parkba. Nekem a park volt a kedvencem.

Bár valamiért elterjedtek azok a padok, amiket én nyanya-csüccsnek hívok. Egyszemélyes, szűk kis székecskék. Biztos hasznos, ha mondjuk a guminőddel randizol. Közrefogják a fenekedet, a karodat letörik, a hátadat meggörbítik.

Az igazi probléma viszont a lakás volt. Nem tudtuk hova vinni a csajt, ha mondjuk a szüleink foglalkozás az volt, ami legtöbbünkké, konkrétan: „Főállású unatkozó öregedő házaspár, otthoni munkalehetőséggel, konzervatív nézetekkel.”

Így aztán mindenki ott oldotta meg a szexet, ahol tudta. Kocsiban, buliban, parkban.

Gimnazistaként a szex olyan dolog volt, amiért sokat tepertél, keveset kaptál, de nagyon élveztél.

Aztán felnövünk, megházasodunk, visszavágyunk a gimnáziumba, egyetemre. Én nem. Csak adjatok egy lakást. És azok, akiket meg sem talál a szerelem?

Azok kimaradnak az élet legszebb és legkeserűbb élményéből. Ajánlom, próbáljátok ki, jó buli. Amíg tart.

 És akinek kedve van rá, a kommentekben válaszolhat a vendégposztoló tesztjére:

• Férfi/Nő
• Kor
• Házas/élettársi kapcsolat/egyedülálló/randizgat
• Összes szexpartnerek száma
• Heti együttlétek száma
• Foglalkozás