Nyelvem lucskosan szántja a punciját, ujja(i)m bökdösi(k) a barlangját, finom kis redőin táncol az ujjbegyem.

Teste kifeszül, mintha menekülne. Érzem, hogy kezdi elveszíteni öntudatát. Szinte segélykérő szuszogását olykor nyöszörgő hangok szakítják meg. Zihál, mellkasa fel alá jár, bimbói az égnek merednek.

Tekereg, vonaglik, kígyózik a dereka, lágy és nedves öle táncot jár a kéjben. Nem engedem a szorításból nem menekülhet, amíg be nem teljesedik.

A görcs lassan kúszik fel a karomba, izületeim bemerevednek, de nincs megállás, ezt végigviszem.

Csukott szemmel arcom belefúródik a lábaközébe, közeleg a beteljesülés. Érdes nyelvem pörögve játszadozik apró, sikamlós gombocskáján. Combjai fülemet érintik.

Kezeit már levette melléről, nem izgatja magát tovább, nem morzsolja a bimbóit. Valahová a távolba, a semmibe nyúl a feje fölé, mintha kapaszkodót keresne. Minden mozdulata görcsös, befeszül. Fejét oldalra fordítja, arca elveszik az ágynemű forgatagában.

Halkan feljajdul, légzése leáll. Egy pillanatig megáll az idő, teljes a csend... majd egyetlen hatalmas sóhajban tör ki belőle minden levegő, amit óráknak tűnő pillanatokig tartott vissza. Gyönyöre a párnába fúl.

Imádom