...és alkalom. Mögé settenkedni, tarkón puszilni és a derekán flecsúsztatni a kezeimet, hónaljnál, oldalt kivágott ruháján keresztül besimogatni, benyúlni és marokrafogni a melleit. Érezni ahogy a hűvös bőre megborzong érintésemtől, eltűrni a kaján cümmögését és méltatlankodását (- jajj, ne már! Megint? - ), ujjperceimmel közrefogni ágaskodó, kemény bimbóit, amint utat törnek a ruha felé.
Akár kettesben vagyunk, akár egy lopott pillanat erejéig, kihasználva az alkalmat egy bulin, a kertben, vagy a konyhában.
Lehet, hogy észrevesznek, de általában nem ez történik. Ha mégis: egy cinkos mosoly, egy álságos cöcögés, aztán minden mehet tovább, vissza a hétköznapokba.
Ebből is (és még megannyi másból) tudja: nemcsak szeretem, kívánom.
