Ínséges időket élünk. Mindketten.
Nem a vágy, az alkalom, vagy a meghittség akadályoz bennünket abban, hogy egymáséi legyünk, hanem valami egészen más. A fájdalom.
Nem lelki, hanem testi fájdalom, amikor egyszerűen nincs olyan formája az együttlétnek, hogy a Kedves ne szisszenjen fel, lendületét, mozgását, sóhaját ne szakítaná meg egy éles szúrás ott ahol megütötte magát. Egy tüsszentés vagy köhintés után látom ahogy könnyel telnek meg a szemei. Az orvosok "megnyugtatták": 3-4 hétig ez nem is lesz másként.
Ezekután nem csoda ugye, ha eszembe sem jut megkörnyékezni őt? Nem tudok ráfeüdni, a döfködés, hullámzás irtózatos fájdalommal járna, nincs az a póz, az a fekvés, ülés vagy állás ami egyáltalán megkockáztatható. Fel sem merül.
A hormonok már tombolnak bennünk. Mindkettőnkben.
Kettesben töltöttünk két éjszakát megint világtól elvonulós nyári lakunkban. Az év legforróbb éjszakája volt. Legalábis azok közül amelyeket nem a városban töltöttünk. Ránksötétedett a vacsora után, bámultuk a panorámát, engedtük, hogy a poharazgatás nyomán eluralkodjon rajtunk a kellemes - amolyan beszélgetős - bódultság.
Aztán ledobtuk a ruhánkat, kimentünk a kertbe és megmerítkeztünk a medence hűs vízében. A széltelen, forró levegő, a csillagok fénye egész egyszerűen szükségtelenné tette, hogy visszaöltözzünk. A levegő volt a ruhánk, meztelenül ültünk és beszélgettünk az éjszakai égbolt alatt.
Mikor eljött az idő (mitől jött el, mi volt az a jel, amire mindketten, egyszerre úgy gondoltuk: na most! - ezt nem tudom) bementem és mécsesekkel raktam tele az ágy körül az ablakpárkányt.
Tudott, róla - már korábban mondtam neki, hogy rákészülhessen - ezúttal hoztam magammal játékszereket.
Az egész hét azzal telt, legalább az én feszítő vágyamon próbál majd enyhíteni, de mire ágyba kerültünk, az egész napi fájdalom és annak puszta fenyegetése olyan kimerültté tette, hogy bealudt, bealudtunk. Már előző nap megvallottam neki, nem bírtam kivárni, segítettem magamon.
Most azonban ő volt a célpont.
Lefektettem, készségesen, mint a műtétre előkészített páciens várta a beavatkozást. Kezeimet olajjal kentem be bőségesen és a mécsesek imbolygó fényében terítettem szét a sikamlós kencét gyönyörű testén. A melleivel kezdtem, de túl mohó voltam. Régen kaptam belőle, nehezen tartottam magam.
Olajjal bőségesen bekent kezeim hamar a lába közé értek, csúszósan áztatták, kényeztették vénuszdombját, szétnyíló punciját és popsiját.
Párnát emeltem dereka alá (megpróbáltuk: kicsit fájt a mozdulat, de utána tűrhető maradt) és pár perc múlva már előkerült a két vibrátor. A nagyobbikat lassan, minden lökéssel beljebb és beljebb löktem, a kisebbik a csiklóján, ajkai között járt fel és alá.
Csak azt figyeltem, kifeszülő testének ritmusát nem szakítja-e meg egy fájdalmas nyilalás, felszisszenés, ami megszakítaná gyönyörének lassú ívét, de a kéj legyőzte a fájdalmat.
Aztán jött a merénylet. Mikor már messze engedtem a beteljesülés felé vezető útján, a kisebbik játékszer, rezegő, doromboló hegyét elindítottam gátján lefelé.
A másik ki és be járt puncijában, minden ritmusát gyönyörű (és óvatos) táncban követte a Kedves teste. A másik vibri lecsúszott olajjal telt popsijához, körbetáncolta lyukacskáját és finoman - a másik mozgásának árnyékában - megpróbált befurakodni oda, ahova a Kedves sosem engedett (bár nem is nagyon forszíroztam sohasem).
Pár másodpercnyi habozás után, de végül nem engedte.
- Ez túl vastag. Maximum az ujjad, de a vibrit ne! - sóhajtotta.
Engedékenyen visszavonultam. Majd később újra betámadtam gyengéden. Immár nem a saját számításom, hanem a szenvedélyem vezette oda kezeimet, de ismét visszakozás lett a vége.
Szerettem volna ha több, ha sok kezem volna. Maszíroznám a melleit, síkosan a bimbóit, a csiklóját, a combjait, az ölét, réseit, barlangjait miközben döfködöm a berregő játékszerrel, de ehylett váltogatnom kellett. A végén ő segített segítségemre.
Balkezem a mellén, az övé a másikon, jobb kezem a vibrátorral döfködte, job keze a csiklóján játszott mind hevesebben.
Teste fölé térdelve, ágaskodó férfaissággal néztem végig, ahogy a gyertyák fényében olajosan csillogó teste végül bejárja gyönyörtáncát és kéje beteljesül.
Pár perc lihegése volt csupán, amikor újrakezdte és apró-pici orgazmussal, másodpercek alatt megismételte iménti csodáját. Most nézője voltam csupán. Imádom ezt végignézni.
Aztán én következtem...