Jól benne járhatnak már a buli közepén, mire erre sor került.

A nyáron - khmmmm - magam is jártam ilyen hasonló helyzetben. Enikőék voltak nálunk egész nap, nyaraltunk.

Kissé megdőlve a gintonicozástól és a kiadós ebédtől, bevonultam ledőlni a nappaliba a kanapén egy kis délutáni szusszra. A többiek kinn élvezték a teraszon a napsütést, a tájat, a meleget.

Enikő is kidőlt, mellémfészkelte magát a kanapén - nem merném azt mondani, hogy még öntudatánál volt.

Az évszaknak megfelelően csak egy póló és egy rövidnadrág volt rajtam. Semmi más. Arccal a falnak fordulva heverésztem félálomban, amikor éreztem a hátamnak feszülő kucorgást.

Jobb karja átfonta a derekamat, majd hamarosan elkalandozott a derekam alá. De nem kívül, hanem a nadrágon belül. Hamarost éreztem hideg ujjait a zacskómon, melyek rövidesen ráfonódak önkéntelenül duzzadó dárdámra.

Gyűrűt formált és elindult. Le-fel, le-fel. Kezének ütemét hamarosan átvette csípőm lüktetése. Mindvégig csukva vot a szemem, álom és ébrenlét határán inkább csak éreztem, semmint tudtam, ki az aki mögöttem van, kinek a keze adja a gyönyört...

Ahogy behevültem, gondoltam lesz ami lesz, nem tudom abbahagyni, nincs hova fordulni. Ajjaj! Ebből az lesz, hogy belelövöm a tárat a nadrágba. Nem voltam józan.

Többször a beteljesülés szélére sodródtam. Keze fáradhatatlanul rángatott a kéjbe. Olykor erősen - borzasztó erősen - marokra fogott, szinte fájt. Egy múló pillanatra elkergette a gyönyört és én indulhattam újra felfelé az orgazmus felé.

Ő sem lehetett magánál - még annyira sem mint én - de úgy tűnik egy pillanatra magához tért, és mintha én éltem volna vissza öntudalanságával így szólt:

- Nem lehet, még meglátják...

Ott hagyott engem befejezetlenül.

Amikor este elmeséltem a Kedvesnek, vinnyogott a röhögéstől.

- Tudod milyen bolond szexállat lesz ha iszik...

... és befejezte Enikő helyett.