Nem tudtam neki ellenállni. Jól kiszámíthatóan és ellenállhatatlanul vonzott a popsija. Imádtam, zabáltam, faltam, paskoltam. Nem tudott úgy térülni-fordulni, hogy legalább rá ne csapjak, meg ne simogassam.

Pedig nem vagyok popsimániás. Az anált még gondolatban sem próbáltam (azóta sem). De ezt nem lehetett nem imádni.

Egészen rászoktam, hogy hátulról bújjak bele. Öklelve, döngetve néztem, csodáltam és gyönyörködtem az ütememre rázkódó csípőjében, csodálatos fenekében. Olyan vizuális élmény volt, ami megsokszorozta az élvezetet, a kéjt, hogy benne vagyok, szeretkezek vele.

Cinkos mosollyal kaptam el mások pillantását, amint leragadnak a nadrágján, mely sosem igazán titkolta, milyen domborulatokat rejt alatta.

Ezért közös első évünkben ritkán hagytam ki a ziccert, hogy a hasán fekvő, vagy csak éppen nekem háttal álló Kedves fenekének essek, nyaljam, faljam. Fúrtam bele az orromat, szurkáltam a nyelvemmel, ujjaim hamar megtalálták a síkos árkot. Zuhany után szívtam magamba friss illatát és nyelvem elérte, nem csak a punciját, hanem a hátsó bejáratot is.

Nyögött, pucsított, tehetetlenül és kiszolgáltatottan adta át magát az ostromomnak, míg végre hátára fordítva, klasszikus pózban vezettem el a gyönyörök birodalmába a szájammal.

Aztán egyszer, amikor már nem először panaszkodott viszketésre, emiatt én kényszerű cölibátusra (enyhébb esetekben egyoldalú orális kényeztetésre) lettem kárhoztatva. Igen, kárhoztatva és légyszíves, kedves olvasó, most töröld le azt a lesajnáló mosolyt az arcodról, mert ide látszik, hogy nem veszel igazán komolyan! :-)

Végül a Kedves - kénytelen-kelletlen - de kibökte, bármennyire is imádom és neki bármennyire is élvezetes, a jövőben hagyjam ki a popsiját a csókolási, nyalási rohamaimból, mert ez utána szükségszerűen neki panaszokkal-, nekem pedig böjttel jár.

És így lett. Néhanapján, mint például most szombat este, amikor tudom, hogy éppen a zuhany alól jött és nem veszélyeztetem a punciját, el-el furakodok a popsijáig nyelvemmel. Eleinte szorosra zárt, izmos farpofákkal zárja le az irányt, később azonban csak megadja magát.

Hiányzik, de megértem.