Mostanában kevés a szex... Tél van, hideg undorító, életerő nélküli kis nyamvadt hetek, hónapok.

Mire eljön a pillanat, hogy ágyba bújunk az emberből kiszáll az a kevés vágy is, ami ebben sötét, deprimáló környezetben pislákolni tud. De van valami, ami így is nagyon jó. Nélkülözhetetlen.

Felmenni a hálóba, levetkőzni és bebújni az Ő takarója alá. Hozzásimulni, érezni a forró bőrét, a meztelen testét. Rálapulni teljes bőrfelületben a hátára, vagy begömbölyödni az ölébe kiskifli gyanánt. Érezni, ahogyan keze, még félálomban is, ráfonódik a férfiasságomra.

Elönt a forróság, a határtalan megkönnyebbülés, a kihagyhatatlan elégedettség a nap végén, mintha reggel óta erre a pillanatra vágynál, és megkapod a jutalmad. Hazaértél. Be hozzá, az ágyába, az ölébe a karjaiba. Beszppantani az illatát.

Ha hátat fordít nekem ágyékomat a popsijához nyomom, alul lévő karomat a tarkójába, a hajába túrom, balkezem pedig végigsimítja oldalát, belemar a fenekébe, rálapul a puncijára és pár perc múlva meg már a mellein pihen. Így alszunk el összesimulva. Olyan jó hogy van.

Nem tudok nélküle aludni. Mert félember lennék.