Eljött a reggel. Az éjszaka gyönyörei emlékké váltak. Édes, kitörölhetetlen, megvalósult álommá. Egyéjszakás kaland után van, aki azt mondja, a legnehezebb az ébredés. Amikor rádöbbensz, hogy az előző éjjelen csókolt, kényeztetett, kéjben ringatotthoz van-e közöd. Mit mondasz neki másnap reggelen? Idegen-e neked, akivel a testeitekben osztoztatok.
Ők nem voltak idegenek egymásnak. Már akkor sem, amikor első alkalommal egymásnak estek. Közelről ismerték a másik lelkét... és néhány órája a testét is.
A reggeli szűrt fény, nem tolakodóan, inkább szégyenlősen járta át a szobát. A bútorokat, az ágyat és a benne összeölelkező párt. Úgy ébredtek, mint akik örülnek, hogy mindaz ami eddig történt, nem csak egy erotikus álom volt, hanem maga a valóság. Hát tényleg igaz volt, nem csak képzelték.
A földszinten ekkortájt már készült a reggelijük. Hívogatóan várta őket a narancslé, a rántotta, pirított kenyerek, felvágottak, sajtok, lekvár, teák színes választéka, hosszú, forró kávé, főtt virsli, langyos croissant, kakaós tekercs, és apró sütemények.
Egy ilyen éjszaka után farkaséhesnek kellett volna lenniük. Azok is voltak.... de még nem a reggelire!