Szexofon blogja

...legyen mondjuk ez a neve a posztban. Természetesen nem így hívják. A haveri körbe tartozik, azok közé akikkel gyakran összefutunk egy-egy belehúzósabb buliban, de vele, kifejezetten Julival sosem voltunk egy brancsban.

Az első szó ami Juliról eszembe jut az az, hogy: finom.

A törékenységnek, puhaságnak és érzékenységnek valami megfoghatatlan aurája veszi körbe, valahányszor megjelenik a társaságban. Mint egy porcelánbaba. A kimértség, megjátszottság, távolságtartás legapróbb jele nélkül egyszerűen csak ilyen.

Talán a halk beszéde, talán a csendes mosolya, talán az öltözködése vagy a gesztusai teszik, de - bár korántsem megközelíthetetlen - mégis... eszembe sem jutott, hogy akár eljátszadozzak a gondolattal, milyen lehet nőként.

.. kérdezte az éjszaka kezdetén. Ki tudja, talán félórája - talán csak tíz perce ült el a csend a sötétben. Nehéz és zsúfolt napon voltunk túl. Kevés idő jutott egymás társaságra. Enikőék már bealudtak a hálóban. Mi - szokásunkhoz híven - a nappaliban kinyitott ágyban hevertünk, mint mindig. Innen jól látható az éjszakai égbolt, függetlenül attól, hogy odakinn hideg van-e vagy bársonyosan meleg nyári levegőről tértünk pihenni.

Az az igazság, hogy valahol az álom és az ébrenlét határán voltam. Innen térített vissza a váratlan kérdés.

- Ébren vagyok - hazudtam.

 Volt benne kevés önfeledt pihenés...

Jó lett volna ilyen napos, magányos és önfeledt szabadság, de nem így alakult...

Hétfőtől már itt vagyok...

Utcai történet három képben...

Alma

Napernyő

"jajj.. leégett a bokám"

Jelen & jövő

Pöttyök

A szexofonblog most vakációra vonul. De! Ellentétben a tavalyi szünettel, most úgy döntöttem, jó előre feltöltök minden napra egy képet. Olyat ami - lehetőleg, de nem mindig - a nyárhoz, a meleghez kapcsolódik és hosszabb-rövidebb ideje itt van talonban, de valahogy sosem találtam hozzá sztorit, apropót amivel betegyem egy posztban.

Mostantól három héten át, minden (hétköz-)nap egy fotó lesz (néha kettő), minimális szöveggel és azonos címkével (vakáció). Csak úgy...

Élvezzétek amíg nem vagyok. Jó nyaralást!

- Halló... Szia édes! Mikor jössz haza?

(....)

- Siess, már nagyon hiányzol! Mit vegyek fel estére?

(...)

- Biztos, hogy elég lesz ami most rajtam van?

És most kiszolgáltatott helyzetben: minden vágyunk tárgya, a NŐ.

Kényemre-kedvemre bízva, azt tehetek Vele és úgy amit akarok... (sóhaj)

Azt hiszem az alább következő képekből, szitukból egy sincs, ami ne szerepelne a fantáziáimban...

És most következzenek olyan képek, amikor a férfi van alárendelve...

Kiszolgáltatva a másiknak. Kikötözve, szembekötve, vagy mindkettő.

Átadva magát a másik kényének kedvének. Megfosztva az akarattól, a szabadságtól és az érzékektől is. Furcsa, borzongató izgalom, kéjfokozó játék, odaadás.

Valahol ott van a fantáziámban, de (szinte) soha nem volt részem benne. Irigylem azokat akik uralkodhatnak a másik felett, és akik engedik, hogy uralkodjanak felettük....

Ezen a blogon még nem nagyon foglalkoztunk ehhez hasonló témákkal. Most - az első részben - lány-lány felállás izgalmai következnek:

Nyár, szabadság, üdülés, az elutazás időszaka...

Nem tudom egyedül vagyok-e ezzel, de egy új - ismeretlen - hely valahogy óhatatlanul ad egy erotikus kisugárzást. Ismeretlenek vagyunk ott, nem futhatunk bele a szomszédba, ismerősbe és azonnal megjelenik bennem a kisördög, hogy ezt a szabadságot valahogy ki kell használni. Ha úgy tetszik: felavatni.

Kizökkenünk a megszokott környezetből, a hétköznapokból, felpezsdül a vérünk és hát... szabadok vagyunk. Tombol az erotika.

Idegen helyen nagyobb a csábítás, hogy csináljunk valami bolondságot...

Ha külföldre megyünk, a képzeletbeli térképre fel kell, hogy kerüljön egy pipa. Itt is, ebben az országban is szerelmeskedtünk már.

A most következő fotógyűjtemény alapján, ezzel nem vagyunk egyedül...

A férjednek írsz, kedvesem?