Szexofon blogja

A múlt héten már volt egy ilyen című kép. Mint kiderült Helmut Newtontól. Most egy újabb, csak ez lányokkal.

A tegnapi történet felelevenítése után itt az alkalom, hogy - már a tavaszra, főleg a nyárra gondolva - újabb ún. ihlet fotókat gyűjtsek.

Az alvó város felett, ahol mindenki és mégis senki nem láthatja, a házak (vagy valamelyik jól kiszemelt) ház felett fotókat csinálni a Kedvesről. A szitut magát is roppant izgatónak találom.

Egy forró nyári éjjen fogtuk magunkat és kimentünk egy kilátóba. A cél valamiféle ritka Hold-Mars-Vénusz-Szaturnusz együttálás volt, a Kedves fedezte fel az újságban, hogy egy vonalban van a négy égitest. Állítólag cca. 10 évente van ilyen.

Mivel messze a város felett voltunk és forró volt az éjszaka... teljesen kihalt, senki sehol a közelünkben. Már előtte traktáltam a lányt néhány kupicával, hogy végre itt az idő egy aktfotózásnak...

Hajtás után van tovább...

Namost vagy a farok volt nagy, vagy a szekrény túl kicsi, de egy biztos: Nem volt a legjobb öltet a szekrényben elrejtőzni... :-)

Ami rajtad van, az rajtam nincs. Ami rajtam van, az meg rajtad nincs...

Tényleg ilyenek zajlanak egy női mosdóban? :-)

Nem akarok beleszólni, de szerintem a másik oldaláról kéne ugyanezt csinálni. Úgy hamarabb dűlőre jutnátok!

Ma nem nagyon volt ihletem írni, így gondoltam egy kellemes kis harisnyás popsival leplek meg benneteket. Hmmmm... így nem lehet valami kényelmes viselet szerintem.

Volt már egy poszt ebben a kategóriában (és még lesz is). Most a kertésznadrágot vettem célkeresztbe, mint olyan ruhaneműt, amely szinte teljesen képes kiölni egy nő megjelenéséből mindent ami vonzó, ami szép, ami előnyös... ami nőies.

Nem láttam még olyat akin tetszett volna...

Mostanában kevés a szex... Tél van, hideg undorító, életerő nélküli kis nyamvadt hetek, hónapok.

Mire eljön a pillanat, hogy ágyba bújunk az emberből kiszáll az a kevés vágy is, ami ebben sötét, deprimáló környezetben pislákolni tud. De van valami, ami így is nagyon jó. Nélkülözhetetlen.

A most következő sztorinak ez a poszt az előzménye.

Túl voltunk tehát a méricskélésen. Vigyorogtam a monitor előtt és ízzott a levegő a chaten. Lelki szemeim előtt megjelent, ahogyan valahol távol tőlem, egy másik városban, egy szobában Ő most ezekben a pillanatokban ott ül és ugyanarra gondol. Akkor még soha nem láttuk egymást.

- Folytassuk? - kérdeztem valahogy így... arc nélkül is szégyellősen és puhatolózva kutattunk egymás lelkében, vágyaiban.

- Igen, most és innen....

Vajon hogy kerülhetett ilyen helyzetbe? Mi vezetett idáig? És élvezi-e? Az biztos, ezt az esetet a hapsi nem felejti el!

:-)

Valahogy kifejezetten az önhittség, a meztelenség dacára önteltség, kivagyiság sugárzik ennek a nőnek a tekintetéből, nem? Furcsa és érdekes, mert a ruhátlanság általában éppen ellenkező viselkedéssel jár. Vagy legalábbis ahhoz szoktunk.

No ez már izgalmasabb. A páros aktok két szereplővel. Két nő, vagy egy férfi és egy nő. Na egy hasonló sorozatot csinálni... ahogy két test és a fény játszik egymással. Na az főnyeremény lenne :-)

Mai akttémánk: a popsi :-)

Azért nem egy az eddigiek közül is - bevallom - megihletett... Rólatok készült már aktkép?

Azért be kell, hogy valljam, némelyik nagyon tetszik...

Elsőre talán kicsit unalmas műfaj. Steril környezet, fekete-fehér filmek, fény és árnyék játéka, leginkább hozzáértőknek. Én nem vagyok az.

Egyszerűen nincs helyzet, nincs benne történet, nincs benne vágy. Csak hideg, szinte kőszoborként használt testek, melyek idomokká silányulnak. Egyébként biztos nagyon nehéz ilyeneket alkotni.

Válogatásom első része következik. Merthogy mégis jó nézni.

(node késsel-villával?)

Februárban lesz tíz éve, hogy összejöttünk a Kedvessel. Egy hosszú vidéki hétvégével ünnepeljük meg egymást, magunkat.

Wellness szállóba megyünk, elvonulva a külvilágtól. Szauna, gőz, medence, víz és sok sok szex. Ez a tervünk.

Volt olyan idő, amikor életem egy rövid időszakáig, bizony még pszichológiát is tanultam. Bezony! Nem érdeklődésből, nem saját döntés alapján, hanem - maradjunk ennyiben - belefutottam. Érdekes volt, de életpályának sosem választottam volna.

Azért annyi jutott belőle, hogy tanultuk Freudot. Akkor tudtam meg, hogy az álmokban az esernyő, az egyik legjellegzetesebb fallikus szimbólum.

Csendben teszem hozzá, szinte nem volt olyan tárgy, ami ilyen-olyan logika alapján, de ne kapott volna erotikus jelentést. Azt már utólag msáként gondolom, hogy vajon Freud volt-e erotomán, vagy csak egy tükröt tartott elénk... :-)

Szóval, következzék néhány fotó Esernyő és nő témában:

Piercing, balettcipő, kertésznadrág, tetkó... csupa olyan dolgokról írntam már, amiket nem szeretek, ami számomra inkább elvesz nő vonzásából semmint hozzáad.

Higyjétek el, nem sznobizmusból mondom ezeket, hanem mert ez az első érzés, ami szétfut bennem, ha valakin meglátom.

Namost a bokalánc... az más. Ahogy nem magyarázható, mitől nem jön be már elsőre valami (pl. a deréklánc sem, vagy hogy hívják), úgy nem tudom megmondani, mitől kap rögtön pikáns, erotikus vagy talán csak kacér hangulatot egy lányról alkotott képen, ha meglátom rajta a bokaláncot.

Az egyetlen bokalánc mivel eddig "dolgom volt" az a Kedvesé.

Nem nagyon kérdéses, hogy mi hangzott el a fenti jelenet előtt, ugye?

Életemben a Kedves az első, aki szinte elnézést kér, ha néha, nagy ritkán, de a most-nem-hez kell folyamodnia. Persze. Természetes dolog, senkitől nem lehet elvárni, hogy pont akkor, pont most legyen kedve a szexhez, amikor a párjának.

Még nem is éltünk együtt, amikor ezekről a dogokról beszélgettünk és megmaradt bennem az a mondata, hogy "értsd meg, én egy olyan lány vagyok, aki szereti a szexet", ami lefordítva a nyelvemre azt jelentette, hogy csak nagyon ritkán utasította el a közeledésemet. Akkor is volt szex, ha éppen nem lobogott benne a vágy, merthogy annyira azért mindig volt kedve, energiája, hogy legalábbis az örömömet leljem benne, vagy Ő megtegye nekem, amire vágytam.

De most más van.