Szexofon blogja

A kép után szöveg is van, ha érdekel... 

Aki kedvet kapott az előző résztől, annak itt a folytatás.

Talán így lehetne lefordítani Jean-Claude Brisseau hihetetlenül érzéki és erotikus töltetű filmjét. Hosszas keresgélés után sikerült letöltenem az egész filmet.

Lehetőleg a párotokkal nézzétek meg. Lányoknak lehet a barátnőjükkel is :-)

Egyedül nem érdemes, de... mindegy is. Úgysem juttok el a végéig.

Íme az első jelenet, amit választottam:

 Még jóformán csak szeretők voltunk egymásnak, nem többek. Nem gondoltuk és nem hittük, hogy mit jelentünk majd egymásnak az életben.

Teljesen más világból jöttünk, és valahol véletlenül összefutottunk. Úgy vagyunk, mint a borsó meg a héja. Lenyűgözött a világa. A szabadossága, természetessége ahogyan a szexualitáshoz viszonyul, a szókimondása és magabiztossága, ahogy nem veszik el, nem csúszik le ennek a világnak a süllyesztőiben. Az első nő volt, aki magától értetődő természetességgel említette meg, hogy előző este maszturbált, vagy könnyedén, oldottan beszélt kapcsolatairól. Azokról a bizonyos "hormonkákról" vagy "egészségügyi kúrásról", amit ha szükség úgy hozta, megejtett.

Mesélt korai életéről, mit és hogyan élt meg amikor húszas évei elején kétes hírű night klubban volt pultos csaj. És mennyire kilógott a sorból, kiállta az éjszakai élet darálóját anélkül, hogy személyisége megtört, beolvadt volna.

Tudtam az alkalmi kapcsolatairól (sőt! meséltettem róluk!), a zárás-után-kinn-megvárhatsz típusú egyestés kalandjairól. Tudtam, hogy voltak viharos évei, amikor lelki társ híjján egyalkalmas dugásokban pótolta azt, amit a teste megkívánt. Mikor egyszer megkérdeztem tőle, hány férfi lehetett az életében, azt válaszolta, volt vagy ötven. Soknak a nevére sem emlékszik, mert csak "arra" kellettek neki.

Nem silányult el szellemileg, nem mondott le az érzelmekről. Áthidalta. 8 éve szeretem és a felszínességnek a csírája sincs benne. Okos, értelmes, művelt és tájékozott. És szeret.

Akkoriban, mikor lopva talált hétköznapjaink, pásztoróráink egymásnak rontó, extatikus szeretkezésekbe torkollottak, egyszer - felbúzdulva szexuális nyitottságán - megkértem amit mindig szerettem volna, de nőtől azelőtt még soha nem mertem megkérni.

Maszturbáljon előttem!

 "Álltam a zuhany alatt, amikor se szó se beszéd bejött a négy lány Éva, Csilla, Emőke és Andrea és úgy ahogy voltak, körbeálltak."

Az eset pár évvel ezelőtt, nyáron történt, egy Balaton-környéki építőtáborban. Zolival, az egyik legjobb haverommal mentünk le facéran és kissé kedvetlenül, hátha jót tesz a levegőváltozás. Nem tagadom, közel másfél évi csajszünet után “más” is volt az eszemben, de ami történt arra nem számítottam.

Amikor ezt a fotót megmutattam a csajomnak, erre még ő is azt mondta, na ilyet csinálhatok róla!

A popsija megvan hozzá. Kádunk viszont nincs. De megoldjuk!

Gyakran eljátszadoztam már a gondolattal, micsoda lehetőség lett volna, ha csak egy kicsit is konyítok a rajzoláshoz. Sajnos nem így van (sőt!), de fantáziáláshoz éppen elég táptalaj.

Ismerkedési lehetőség, élvezet, alkotás és - valljuk be - legfőképpen ürügy. Ürügy, hogy a maga szépségében mezítelenül láthassak női testeket, amelyből ugye sosem elég.

Nyilván pont azért gondolom ezt, merthogy nem tudok rajzolni. Még egy pálcikaemberke papírravetése is komoly kihívás nekem. Ha valamennyire is képes volnék, félő, hogy bevonzana az a kihívás, hogy szépen, élethűen, vagy mittomén :-), mondjuk kifejezően adjak vissza a szemem elé pőrén feltárt domborulatokat, íveket, hajlatokat, tincseket. Játszak a fénnyel az árnyékkal.

Mivel ez a veszély (ti., hogy aktokat rajzoljak) egyáltalán nem fenyeget, a vágyakozó fantáziám efféle művészi kihívásoktól szabadon repked. Nyugodtan gondolhatom, hogy egy művésszel ellentétben, jobban érdekel(ne) az elém táruló látvány, mint annak leképezése a vászonra.

Az efféle fantáziáimban nem az alkotásé a főszerep, hanem a szituáció. Hideg, elfolytott együttlét egy meztelen nővel. Semlegességet mímelve. Pusztán esztétikai alapon... aha. Persze!

 "WOW" - ezt a címet adtam ennek a képnek. Talán azt gondolnátok az avatott férfiszem ösztönösen az intim részeket kezdi el fürkészni egy aktfotón. Tudjuk, hogy ez a lány meztelen. Ennyi éppen látszik a nyakán és a hátából, hogy nincs rajta felső, a combján pedig, hogy alsó sem. Ez a lány a vízben meztelen.

Mégis a sokadik, amit észreveszünk rajta. Az első: az a tekintet!

Az az igazság ez nálam felöltözve sincsen másként. Többször beszéltem már másokkal erről, mi az amit az ellenkező nemen elsőként megnéznek? A lányoknál tipikus válaszok az arc, a szem, a kéz, vagy a férfi cipője (!).

Fordított esetben a sablon a mell, az ágyék, vagy a nő feneke. De azért elég előkelő helyen van az arc is.

Ami engem illet, addig nem tudom elkönyvelni az elém táruló nőt, amíg nem láttam az arcát. Vannak gyönyörű nők-lányok, akik tökéletes alakkal is eltűnnek a semmiben, ha meglátom a szemüket, az arcukat. Na jó, szóval a tekintetüket. Mert az olyan üres tud lenni. Milyen szép lány lenne! - Ötlik fel bennem kimondatlanul, még csak meg sem fogalmazódik szavakban, pusztán átfut rajtam az érzés, ami egy belső, csalódott legyintésnek felel meg. Mint egy elszalasztott lehetőség, egy elrontott remekmű.

Állítom, hogy egy lány tekintetéről pontosan kiismerhető az üresség, az egyszerűség (vajon fordítva is vannak a lányok ezzel?). Talán ezért is van, hogy soha nem volt ilyen lánnyal egyéjszakás kalandom. Pedig vágytam rá, mint minden férfi. Olyan egyszerű csalétek, olyan könnyű megjátszás volna egy bárban csevegni, aztán célratörően ágyba bújni. Mégis. Valahogy nem vitt rá a lélek. Vagy csak balfasz voltam. De nem tudtam végigcsinálni soha, mert az egész olyan izé... Valahogy kell a vonzalom. Az évődés, a társalgás, hogy felkeltse az érdeklődést bennem valami más iránt is, mint a melle vagy a puncija. Csak így, enélkül nem megy.

Egyszer a Bimbó úton bandukolva jó 50 méterrel előttem ment egy tökéletes alakú, szőke, hosszú hajú (amúgy ez nem feltétlenül zsánerem - nem azért mondom) lány. Egy elhaladó teherautós - rutinszerűen - megdudálta. De nem láttam az arcát. Aztán megfordult és egy világ összeomlott. Akkora volt a kontraszt, hogy az arca, tekintete minden (több mint bíztató) benyomást romba döntött.

De mindez fordítva is igaz! Egy szép arc, egy igéző tekintet, (csaknem) teljesen másodlagossá tudja tenni a nő testét. Ha azokban a szemekben felcsillan a pajkosság, az élc, a riposzt, az értelem... az sokkal kihívóbb, mint egy kivágott dekoltázs. Sokkal!

Ennek a lánynak nem tudjuk milyen teste van. A képről nem derül ki. Kerek, vagy lapos feneke, kicsi vagy nagy - alma vagy körtemelle. Node ezzel a tekintettel... ? Nem is érdekes!

Kell(ene)!

Ezúttal csak egy kép. Kevés szöveg.

Ez a csaj valami bomlasztó. A garbótól a combfixig és ami közte van.... vagy éppen hogy nincs. Illetve mégis ott van :-)

Vadóc (mellesleg imádom ezt a szót) tekintet, szenvedélyesen csókolnivaló ajkak, kissé kócos haj, zárt nyakú és testhezálló garbó, mindezt szégyenlősen a sarokba húzódva.

Alig látszik valami, de ha választani kell, hogy csak egy helyen nézhetem a képet, az minden bizonnyal... nem! nem a meztelen ölét takaró combját, hanem azt a szempárt fürkészném.

Minden év május utolsó szombatja a bugyimentes világnap :-) Kevesen tudnak róla, node nincs is fenn az ENSZ vagy az UNESCO listáján. De azért megtartják. Megint egy olyan dolog, ami izgat, működésbe hozza a hormonjaimat.

Pedig milyen egyszerű, minimális női fondorlat! Higyjétek el lányok, hatékony.

- De miéééért?

- Csak!

Üzenet jellege van. Hogy miről?

Hogy a csaj pajzán, játékos, bevállalós.

"Az élvezetes ujjazásban örömet szerezni nekünk, nőknek a világ egyik legjobb dolga, ahogyan a szopás is. Mindkettő célja a csúcsra jutás, akár önző módon, akár a partnerünk élvezetére, hogy a szeretett, vágyott személyt olyan élményben részesítése, amit a pillanatnyi helyzet vagy egyéb dogok nem tesznek lehetővé, bár nem kizárt az önmagáért való élvezetnyújtás igénye sem.
A jó ujjazás feltétele tehát az adni akarás. Amikor a partner alárendeli magát az igényeinknek. Szolgálat.
Ennyit a lelki rákészülésről és feltételekről.

Technikai feltétele a hangulatba hozás. Száraz puncit ujjazni inkább kínzás, mint élvezet.
Ha a kedves benyúl a bugyiba és érzi a kívánás jelét, a nedvesedést, akkor a "feltételek" adottak, innentől kezdve az ujjazás kimenetele tőle függ.
Nincs szabály, de ha van benne némi érzék, a hüvelybe egyből betolni a kezet, otrombaság. Bármennyire is nedves, a hüvely még nem kész a befogadásra.
Némi "kenet" vétel a hüvely bejáratából, azt két ujjal a nagyajkakon végighúzni úgy, hogy a punci teljes egészében síkos és érzékeny legyen.
A nedvesedés fokozódására az ujjak végigfuttatása a punci teljes felületén, elsősorban a kisajkakon és a csiklón. Akaratlanul is jelezzük, a punci mely részei a legfogékonyabbak pillanatnyilag arra, hogy csúcsra jussunk.
A csiklónál való felsóhajtás, nem jár már messze a valóságtól.
A csikló izgatása lehetséges hosszanti, körkörös, vagy ún. rezegtető technikával. Kinek mi jön be. Ha az érzelmi kapcsolat megfelelő és az érzelmi kötődés lehetővé teszi, meg lehet mondani, akkor épp melyik fajta masszírozás jobb.
A hüvelybehatolás (az ujjazás) ezt követően jöhet szóba.
Először célszerű egy ujjal kísérletezni, behajlított ujjal megkeresni a G pontot. Kicsi kétujjbegynyi kitüremkedés a hüvely boltozatán. Majd további ujjakkal próbálkozni, kinek mi az ingerküszöbe.

De hogy ne legyen személytelen, én ilyenkor kedvesem vállára hajtom fejem, lélegzetem elmélyül és könnyek közt úszva élvezek. A hangulat megteremtése legalább oly fontos, mint a technika.
Jó ujjazást mindenkinek! :)"

Moravia Lánya

A mai kép egy olyan, ami valamiért megihletett.

Alulöltözött, vagy izé, felülöltözött?! :-)

Mindegy is. Férfi szemmel nagyon izgató. A kontraszt. Egy bőrzeke, alatta semmi. A lány mozdulata, balkeze amely elsőre szégyellősséget sugall, de már a modell tekintete rögtön megcáfolja ezt az érzést. Szégyellősségnek nyoma sincs rajta. Inkább valami kihívó, igéző nézés, amitől az ölét takaró keze rögtön más értelmet nyer.

Teasing, izgatás. Itt van, és rögtön megkapod, de előtte még játszom egy picit veled - valami ilyen üzenete van.

Ha az ember meglátja, rögtön megkívánja ezt a nőt. Megihletett. Csinálok is majd valami hasonlót a csajomról.

Mi ugrik be erről a képről?! A szenvedély. Nem agyonsminkelt, kifestett, magassarkú csótánytaposóban hangosan vonagló műcicák, akik ránézéstől hangosan és hamisan nyögnek, miközben üvölt róluk, hogy a fejükben az jár, vajon odaérnek-e időben a szoliba. Az olyan húspiac. Ezzel szemben ez a kép...

Olyan reális. Életszerű hatása van. Bár biztos beállított kép, szereplői mégsem profi modellek, hanem olyan érzeted van, hogy bármelyikük, bármikor, decens kinézettel akár holnap szembejöhet az utcán, kiszolgál a bárpultnál, vagy melletted kávézik a presszóban. Hétköznapiak, de szépek!

A szemben ülő lány tekintete igéző. Szinte hallani az izgalomtól felhevült hangulatban a csendes szisszenést, a zihálását. Olyannak képzelem ezt a két lányt, mint akik óvatosan, szégyellősen kezdve, lassan közeledtek egymáshoz. Először, amikor megismerkedtek, magukról sem gondolták, hogy... Aztán fokozatosan bomlottak le a társadalmi gátak, gátlások, míg végül feltárulkoztak önmaguknak és a másiknak. Kívánják egymás testét.

Ezt a képet a hangulata miatt csíptem el. Forró nyári délután lehet, süt a nap, de közben meleg eső zuhog. Erre utal a lány lenge öltözete, melyet éppen levetni készül. Elhagyatott erdei úton, ahol nem jár senki, de mégis megvan a borzongás, az izgalom. Mi van ha meglátnak? Mi van ha éppen erre jön valaki? Éppen most?

Gyűlik az adrenalin, növekszik a feszültség, jóllakik a test az izgalom kiváltotta hormonokkal.

Az esőtől bőrig ázott lány képzete, a forró aszfalton gőzölgő esővíz látványa és a küszöbön álló nyilvános vetkőzés három, egyaránt izgató jelenség. Szépen kombinálódnak egyetlen pillanatképben.

Nincsenek beállítások, nincs az a mű-, beállított hangulat, amitől rögtön érdektelenül továbblapoz az ember. Az egész kép, a lány kissé félszeg, de egyszerre kaján mozdulata, a tétovaságot sugalló lábtartás egy spontán elkapott pillanatot sugall.

Két évvel ezelőtt, egy rendkívül rosszra sikeredett nyári színházi előadás szünetében menekültünk vissza a nyaralóba. Éjszaka. Elhagyatott és tökéletesen sötét erdei út vág át a Pilisen. Elhagyva az utolsó lakott települést, vacogva a saját - előre megfontolt - ötletemtől megkértem a páromat, hogy vetkőzzön le. Teljesen meztelenre.

Nem álltunk meg. Menet közben az anyósülésen (engem folyamatosan lehülyézve) megszabadult ruháitól. Meztelenül utazott mellettem az éjszakában majd' félórán át. Izgató volt. Nem tudtam betelni a látvánnyal.

Talán zavarát leplezve, vagy éppen ellenkezőleg, felszabadultan az izgalomtól (bár a lebukásnak, közúti ellenőrzésnek 0% esélye volt) gúnyosan rákérdezett, hogy akkor most le is szopjon-e. Nem. Valahogy nem illett a hangulathoz. Pedig izgalmam merően szexuális volt. Az öltetem is. Mégsem kértem és lehet, hogy nem is tette volna meg. Afféle női álkérdés volt ez?

Korábban egyszer csináltam csak ilyet. Hosszú évekkel azelőtt, az aktuális barátnőmet vettem rá, hogy a Balatonról hazajövet, az éjszaka oltalmában vetkőzzön le (de teljesen!) az autóban. Majdnem az érdi emelkedőig utaztunk így az M7-esen, több mint egy órát pucér utasommal. De az régen volt, és vagy az emléke kopott meg, vagy sosem volt ennyire izgató. Talán a lány miatt?

De ezen az estén már leértünk a főútra megvilágított, de kihalt kereszteződés és folytattuk az útunkat a Duna mellett. Már majdnem beértünk az első faluba, amikor a Kedves hátranyúlt az ülésre vetett ruhájáért és magára vette. Vacilláltam. Bíztam benne hátha úgy marad. Tökéletesen meztelenül, amíg a nyaralóhoz nem érünk. Aztán kiszállunk, felmegy velem a lépcsőn a kihalt éjszakában mindvégig pucéran. De nem szóltam mégsem. Megelégedtem azzal amit megtett nekem.

Kérdezte hogy mi ebben a jó nekem? Mondtam, hogy jó és kész. Izgi. Ennyire bolond én is lehetek. Elvégre Ő mondta korábban, hogy azt is szereti bennem, hogy kicsit bolond vagyok. Pedig Ő több bolondságot művelt már életében. Ezt próbálom bepótolni.

Még aznap este persze hatalmasat szeretkeztünk.

Ez a történet jut eszembe, valahányszor a képet meglátom.

Pulcsiban

Kezdem az egyik kedvenc fotóval. Nem vagyok popsi mániás, de ez azért nagyon szép. A neten talált képen a túl- és alulöltözöttség izgalmasan ötvöződik. Feltett szándékom, hogy a csajomról is csinálok egy hasonló fotót. Nem ugyanezt ismételve, utánozva (annak nincs értelme, biztos elmaradna egy ilyen profi fénybeállítástól), csak ihletnek használva ezt a beállítást. Ő nem engedi fotózni magát. Pedig kiváló "adottságai" vannak. Ergo csak néha napján, ihletett pillanataban áll a gépem elé, amelynek éppen emiatt folyamatos készenlétben kell lennie. Ki érti a nőket?! :) Majd teszek fel ezekből a saját fotókból is.