Szexofon blogja

A tábor, amelynek második hetéből nekem már “csak” a lányok jutottak, a végéhez közeledett. Szerda volt. Délelőtt beszöktek a csajok, de most csak egy órájuk volt és ezt is kihasználták. Valószínűleg ellógtak a helyükről, vagy megdumálták valahogy a helyieket, hogy falazzanak nekik.

Az előző esti rulettért úgy láttam nagyon odavoltak, de sem Andi sem Csilla nem lelkendezett azért, hogy arcon lőjem őket. Andi aztán a rá jellemző ötletességgel kitalálta, hogy maradjon a hímrulett, de ezúttal nem szopogatnak, hanem én masztizok előttük. A vörös pír megint a fülemig elöntött. Egy féltucat idegen lány előtt anyaszült meztelenül elégítsem ki magam.... ez többedszerre sem ment remegés nélkül.

Egy véletlen exponálás eredménye

Tudom, kissé szűkszavú vagyok még, de egyelőre ennyire telik. Ez a kép elsőre olyan, mintha a híres Fabulon lány fordult volna meg a nyolcvanas évek híres plakátján. Tudom. Ő szőke volt. A tekintete igéző. A melle pedig olyan, ami az én szememben a tökéletes. Pont az ilyet szeretem a legjobban.

Még mindig a szilveszteri pillanatokat próbálom megidézni

Tegnap a Hét nap következő epizódja lett volna aktuális, csak kicsit lassan haladok a képeivel. Addig amíg elkészülök vele, egy kis szilveszteri bulikörképpel kezdem az évet:

Ma jelentkezik utoljára a blog. Január 4-én visszatérek.

Ebben a hidegben egy kis lélekmelengető tálalás, a reggeli teához...

A blog.hu éjszakai karbantartása miatt nincs szöveg, most csak ezt a képet kapjátok :-)

Minden szerelemnek van egy olyan fázisa, amikor egész napok, teljes délelőttök vagy napok telnek el az ágyban. Ez az elején szokott lenni, amikor az ember nem tud betelni az együttlét mámorával, a Kedves látványával, amikor naphosszat elhenteregsz vele az ágyban, beszélgetve, TV-t nézve, szeretkezve. Jó is az!

Így történt ez, amikor egy egész nyári napot ruha nélkül, a szerelem oltárán áldozva töltöttünk a lakásában. Ebédre gyorsan összecsapott egy iszonyúan finom lecsót, hogy a megdolgoztatott testünk felöltődjön. Csípősen szeretem. Ő is, én is.

Bogyiszlói paprikát tett bele, rendesen belakmároztunk és már bújtunk is vissza a feldúlt ágyba. A koradélutáni nap csodálatosan sütött be az ablakon ránk. A fényárban úszó teste és az ebédtől visszanyert energiák azonnal beindították a férfit bennem.

Nyilvánvaló szándékú közeledésemre kezdeményezően reagált és hamar átvette az irányítást, szelíd erőszakkal hanyatfektetett, majd csókokkal halmozva ráhajolt az ölemre és .. szóval szopni kezdett.

Első sóhajaim után, kissé furcsa érzés áradt szét bennem. Akit részesítettek már orális kényeztetésben közvetlenül fogmosás után tudhatja, hogy milyen az amikor a mentolos hűvösség beteríti a makkot és minden apró mozdulat többszörös erejűvé válik , mint halogénlámpa fénye egy nagyítón át. De ez még csak a kezdet volt.

A kezdődő szextől viszonylag elbénított tudatban is gyorsan rájöttem, a Kedves nem, nem mosott fogat ebéd után. Akkor hát honnan ez az érzés?

Röviddel később már eszembe sem jutott a mentolos fogkrém, mint teória. Kéjben meredező férfiasságom a csajom szájában hamarosan olyan vérbőségben úszott, mint azelőtt soha. Nem vagyok és akkor sem voltam járatos a szado-mazo leglightosabb formáiban sem, de a kín és a gyönyör egyidejű tánca a dárdám hegyén, kitágította a pupilláimat.

Nem tudom, hogy van-e férfi, aki egy megkezdett szeretkezést bármilyen okból képes lenne félbehagyni, de én nem az vagyok. A stimulálás új ajtaja nyílt meg előttem, míg - dícséretes eltökéltséggel - sikerült a csúcsra jutnom azon az úton, amelyen Kedvesem pajkos nyelve elindított.

Csak utána tisztáztuk az okokat. Igen, már kitaláltátok. A bogyiszlói paprika volt a bűnös. A revans nem késett. Én is abból a lecsóból ettem az imént. Nekem is járt, hogy viszonozzam a kedveskedést. A Kedves azonban már tudta, mire számíthat.

Többet nem próbáltuk ki ezt az ajzószert, de a bogyiszlói orális szex emléke, máig kísért bennünket.

A kocsikázás éjszakáját követő egész nap az enyém volt. Szinte átaludtam estig. Egyedül, meztelenül bezárva egy elhagyatott emeleti kollégiumi szobába. Valamikor hoztak kaját, de elég késő délután lehetett mire magamhoz tértem. Kimerészkedtem a fürdőbe, lezuhanyoztam és utána bekajáltam. Vártam az estét. Jöttek.

Mostanában túl sokat fecsegtem. Ma egy poszt azoknak, akik a képekre nyomulnak.

(Erre a képre a csajom csak annyit mondott: Ezt a csajt még ő is megcsinálná)

Jó ideje volt már akkoriban, hogy vágytam-, és a tőlem telhető szelídséggel ostromoltam a Kedvest, hogy ismételjük meg az édeshármast. Józanul mereven elutasító, és határozott nem volt a válasza. Adott helyzetekben és hangulatokban viszont idővel észrevettem, hogy ő maga is hajlik a gondolatra. Mivel tabutéma sosem volt köztünk, minden vágyunkat és élményünket nyíltan megbeszélhettük és meg is beszéltük egymással.

Aztán egy hosszú éjszakába nyúló - kettesben otthon pezsgőzős - éjszakán, kicsikartam egy ígéretet.

Szerintem nincs férfi, aki ne fantáziált volna arról, milyen lehet ágybabújni egyszerre két nővel. Akinek ez még álmodozásaiban sem jött elő soha, az vagy hazudik magának, vagy egy életre ragadjon le a misszionárius póznál (nem mintha az rossz lenne, dehát...).

Már vagy négy éve annak, hogy egy napon, egyszercsak minden előjel nélkül eljött az a varázslatos éjszaka. Nekem ez volt az első, a Kedves előéletében azonban már előfordult egy alkalom, amikor (éppen ugyanezzel a történetbeli) lánnyal lefeküdt. De vissza az édeshármashoz. Semmi előkészítés, semmi rákészülés, semmi megbeszélés. Ahogy addig sejtettem vagy reméltem: spontán módon alakult!

Ezek a képek valamikor a kilencvenes évek elején készültek. Tudom... látszik is rajtuk! :-) Akkoriban nem volt ám olyan könnyű megcsinálni és előhívatni őket.

Már beesteledett. Meztelenül ültem az ágyamon. Halk sustorgással jöttek fel mind a négyen a sötétben. Késő éjjel lehetett. Ez az este Andi újabb ötletének az estéje volt. Az eddigi legkiszolgáltatottabb helyzetbe hozott. Ez is volt a célja.

- Gyere, megyünk sétálni egyet! - szólt hozzám kacéran és én rosszat sejtettem. Joggal. Csilla és Emőke gyorsan hozzámpenderedtek és anélkül, hogy felkapcsolták volna a villanyt (éjszaka nem szokták) bekötötték egy kendővel a szememet. Aztán azt hiszem ugyanők - ketten voltak - akik megragadták a karomat és elkezdtek vezetni, ki a folyosóra.

- Te jó ég ! Hova visznek ? - mondtam ijedten magamban.

Az alább következő sztori igaz történet. Idén tavasszal már - zaftosabb részletei nélkül - megjelent az Index szakítósblogjában. Most beírom ide is, a teljes történetet, amelyet eredtileg egy fórumba pötyögtem be.

A szereplők:
- én a fiú
- Lajos a haverom
- Csilla (Lajos exbarátnője, nekem pedig potenciális jövendőbelim)
- Lilla (a csalicsaj)
 

A házasságom - még nem jogilag - már a végét járta, egy ismerősökből álló összejárós társaságban egyre komolyabban szimpatizáltam - sms, mailezés - egy másik lánnyal. Ugyanebbe a csapatba tartozott egy srác, Lajos aki korábban a "kiszemelt" hölggyel (nevezzük itt "Csillának") járt, de már szakítottak, a fiú azonban nem adta fel a reményt. Valójában neki köszönhetem ezt a sztorit.

Egyszer elhatároztam, hogy iszonyúan szexi fürdőruhával lepem meg a Kedvesemet. Legjobb barátnőjénél előzetesen lecsekkoltam az ötletet, zöldutat kaptam, elmentem és megvettem.

Calzedonia volt, azt hiszem. Nem. Nem valamiféle alig-bikini. De közeljársz az igazsághoz. Nyilván. Ha egy férfi a csajának vesz ruhaneműt, az bizony olyan...

Tudod milyen!

Egyrészes fürdőruha volt, de középen mélyen (nagyon mélyen) kivágott. Egészen a köldök alattig nyílt meg a dekoltázs. A csípőtől egyre keskenyülő sávban haladt a cicik felé a ruha, hogy hátul a nyakán összeérjen.

A Kedvesnek nagyon jó alakja van. Szeretem nézegetni és bizony az is kedvemre van, ha látom ahogy mások nézegetik. Látod? - Az enyém! valami ilyesmifélét érzek ekkor legbelül, de a birtoklási vágy, a féltékenység legapróbb árnyéka nélkül a szívemben.

Szóval vettem neki egy fürdőruhát. Előbb értem haza, mint Ő. Szinte rögtön mennünk kellett (volna) valahová.

Leültem a kanapéra és erélyesen rászóltam:

- Vetkőzz le!

Még ugyanazon a napon, amelyen a tegnapi történetet abbahagytam, visszakaptam a lehetőséget, hogy ritka helyzetben aktot készítsek a Kedvesről.

Nem beszéltük ki, de meggyőződésem, hogy magában már sajnálta, hogy kötötte az ebet a karóhoz és nem vetkőzött le nekem az elhagyatott kastély kapujánál.

Tiltakozását, hezitálását okafogyottá tette a felbukkanó gondnok.

Éjjel értünk haza, vissza a megszokott motelünkbe. Apró kis szállás, hétköznap szinte üres. Télen a síelők, főszezonban kajakosok népesítik be. Ilyenkor csak a hétvégén van telt ház. Hétfő estétől csütörtökig alig lakik benne valaki. A tulaj lakrésze nem a házban van, hanem a szomszédos falucskában. Megkaptuk a kulcsot, csak arra kér, este zárjuk rá a bejáratot. Második, vagy harmadik éjszakánkat tervezzük tölteni egyedül, kettesben a teljesen üres panzióban.

Nyáron történt. Horvátországban túráztunk, minden nap bejárva 100-150 km-t, előre meghatározott úticélokat szem előtt tartva. Gyönyörű nyár, makulátlan napsütés, ketten az autóban.

A kisördög persze ott volt a fejemben, leste, figyelte a lehetőséget hol tárulkozna lehetőség egy kis szabadtéri, lopott aktfotózásra valamilyen egzotikus környezetben.

...nem akartam elmondani neki, mennyire megsemmisítő érzés nyilvánosan ejakulálni, úgy hogy közben négy csaj nézi a vesszőmet. Tudom, hogy pont ezt akarta hallani. Andi nem volt csúnya lány, biztosan lehetett volna barátja, de valamiért elégtételt érzett amikor meztelenségemben próbált megalázni.

...Így történt. Éva reggel feljött Andi társaságában. Hoztak reggelit meg teát. Kiengedtek a fürdőbe és megint végignézték ahogy zuhanyozom. Már szinte teljesen megszoktam, pedig csak a harmadik nap volt. Andrea oda is jött hozzám és beszappanozta az egész testemet. Mintha csak egy gyerek lettem volna. Altestemet nagy műélvezettel síkosította be szappannal. Volt egy olyan érzésem, hogy négyük közül talán benne van a legtöbb gonoszság, Ő élvezte igazán azt, hogy mennyire kiszolgáltatott vagyok nekik és csak másodsorban a szexet. Később ez beigazolódott mert Andinak voltak a legszélsőségesebb ötletei arról, hogy mit “játszanak” velem. Ő volt az ötletgazda.

 Pásztorórákra jártunk össze. Lopott pillanatok, lopott órák két ember életében, akik rosszkor, rossz helyen futottak össze. Túl későn, hogy legyen belőle valami hosszú, valami tartós.

Úgy fogtuk fel, tartson amíg tart. Ki-ki menekült a múltjából, vagy éppen a jelenéből. A húsunk, a testünk, a szenvedélyünk azonban nem kellett, hogy ilyen bonyolult dolgokkal foglalkozzon. Eufórikus állapotban éltük meg azokat a titkos délutánokat. Szenvedéllyel, olyan szexszel, úgy összeolvadva egymásban, amikor nem tudod már, hol ér véget a saját tested és hol kezdődik az övé.

Az egyik ilyen alkalommal, ziháltan, ellazulva feküdtem hason, ágya lepedőjén. Meztelenek voltunk, kielégültek. Beszélgettünk, élveztük a gondtalan pillanatokat. Amikor a testünk (egy időre) jóllakott. Kerek volt a világ. Valahol mögöttem ült az ágyon a Kedves. Cirógatta a tarkómat, a hátamat, a fenekemet, a lábaimat. Lágy csókokat nyomva a fülem tövére, közben teljes testhosszában rámfeküdt. Becsuktam a szemem és a lepedőbe fúrtam az arcomat. Éreztem, ahogyan átjár a kellemes borzongás minden érintésétől. Elmerültem az érzéseimben, kikapcsoltam az agyamat. Amíg lehetett.

Gyengéd csókjai, nyalogatásai végighaladtak a hátamon, a gerincem völgyében. Finom, szelíd borzongás volt a válaszom, amerre csak haladt a bőrömön. De nem hagyta abba.

Lassan, kimérve minden mozdulatot, gyengéd szenvedéllyel haladt lefelé. Szája, ajka, kajla nyelvének nedvessége már a fenekemhez közelített. Finom, lehelletszerű csókjai bejárták a ágyékom hátsó dombjait. Újfajta borzongás járta át az elmémet. Mi lesz ebből?!

Ihletett némaságban, édes ujjai óvatosan széthúzták a farpofáimat, utat nyitva éppen odaérkező ajkának.

Csak nem.....?!!! Villant át az elmémen, tágra nyílt szemmel bámultam az arcomba húzott lepedő sötét semmijébe. Vacogás, izgalom, már szinte rémület járta át a fejemet. Némán könyörögtem, fohászkodtam magamban, csak most... csak most abba ne hagyja!

Forró nyelvének játéka azonban nem tört meg. Némán tűrtem, élveztem és új - addig ismeretlen - kéjnek adtam át magam, ahogyan a kedvesem elkezdett.... kinyalni. Többmillió idegvégződés várta ezt a pillanatot. De ki tudta még ezt akkoriban?! Nekem ez új volt, valami ismeretlen, a bujaság és az élvezet új szobája.

Nyelve hegyét finom erőszakkal, újra és újra betolta iménti fürdéstől felázott ánuszomba. Csak egy picit. Mindig csak egy picit. Forró nedvessége körbejárta a hátsóbejáratot, ahol elhagyta, rögtön hűvös szellőt fújt rá a lehellete. Földöntúli kéjben volt részem.

Az ijedtség, a rémület átadta magát valami újnak, addig ismeretlen kéjérzésnek. Ahogy szerszámom ágaskodni kezdett szinte nőiesen pucsítottam, tágabb teret hagyva arcának és szája játékának.

Ettől a kéjtől nem lehet elmenni. Időtlen időkig úszna az ember csukott szemmel, a vörös lezárt szemhéjának révületében. Minden orgazmus ehhez képest túl egyszerű érzés. Túl gyors.

Azóta - igaz ritkán - de ihletett pillanatokban felkerül az étlapra. 8 éve már, hogy együtt vagyunk.

Szeretem a csajomat nézegetni. Hosszú évek óta együtt élünk, minden este (szigorúan meztelenül) együtt bújunk ágyba, mégis.... nem mulasztanék el egy pillanatot, hogy meg ne lessem, amikor reggelente meztelenül megy fel a hálóba öltözni, kirekesztettnek érzem magam, ha valamiért csukva marad a füdőszoba ajtaja és nem látom a popsiját, ahogy a tükör előtt sminkel. Lopott pillanatok ezek. Meleg időben valahogy több van belőlük. Munka után hazaérve ledob mindent, esetleg egy esti frissítő zuhany után úgy maradunk, hétvégén pedig - ha nem kell mennünk sehova - előfordul, hogy késő délután lesz, mire bármilyen ruhanemű kerül ránk.

Ebben a hangulatban gyakran megszokhatatlanul pikáns látványnak tartom, ízlelgetem, ahogyan hétköznapi tevékenységeket végez ugyanúgy, mint bárki, bármikor, csak éppen teljes meztelenségében látom. Esetleg vacsorát főz, pakol. Na és a vasalás! Ott áll a nappaliban a lány, tologatja a forró vasat, miközben teljesen pucér. Volt már, hogy erre a látványra lépek be a lakásba. Kinek ne dobná fel az estéjét az ilyesmi?!

Node ennek múlt nyáron vége szakadt. A Kedves olyan sérülést szerzett, mintha császározták volna. Igen. Egy apró figyelmetlenség és hozzáért a vasaló széle. Megégette magát egy vékony csíkban, az alhasánál. Azóta és azután, sosem lesz többé ebben a látványban részem :-(

Nem szeretem a bikinifoltokat. Beismerem, ebben akarnok vagyok. Nem tudom miért, de kiábrándító és lelombozó számomra a fehér háromszögek látványa Kedvesem testén.

Ezek mindent előre elterveztek- hasított át az agyamon - Játékszer vagyok nekik egy egész hétre.