Szexofon blogja

Későn érő típus voltam. Ennek tudatában lassan nyíladozott bennem a szex és a nemiség iránti érdeklődés.

Valahogy mintha akkoriban tudatában is lettem volna ennek.

Privát elméletem szerint azért, mert túl jó gyerekkorom volt. Nem nagyon akartam kijönni belőle. Egészen addig, amíg a hormonok aztán annyira feszegették már a gondtalan gyermekkor biztonságot nyújtó falait, hogy a gyereklét tarthatatlanná vált (más kérdés, hogy a szexben mindig is fennmaradt a játékosság öröme - ez viszont előnnyé lett).

Az erotikus álmokkal kezdődött minden.

"A férfi zuhanyozóban óhatatlanul megütközést kelt egy fekete pasi szerszáma. A többiek egyszerűen nem bírják nem észrevenni az extra méretét, így végül a fekete srác is kezdi kínosan érezni magát, míg végül kifakad:

- Mi van, mit néznek?! talán maguknak nem szokott összemenni a hideg víztől????"

Az ilyen és ehhez hasonló történetek, viccek, legendák táplálják azt a hitet, hogy a néger férfiak kiemelkedő adottságokkal rendelkeznek szerszám-méretben.

Hirtelen ráeszmélek, hogy lemeztelenítve fekszik alattam. Valahogyan letoltam-húztam lábammal a nadrágját és vele mindent, talán ő is segített. Az ingét ő maga vetette le, az biztos. Folytatom nyelvemmel dárdája cirógatását, de ekkor az állam alá nyúlva felemeli, majd két tenyerébe fogja arcom és megcsókol. Forrón, szenvedélyesen, mintha ajka irigyelné ajkaim gyöngédségét farkától.

Aztán szétválunk és mintegy megadva az engedélyt a folytatásra, hátradől és lehunyja szemét. Jöjjön, aminek jönnie kell - úgy érzem, rám bízta magát.

Kedvenc évszakom közeleg a végéhez. A csúcsponton már túlvagyok. Szeretem a nyarat. És rossz helyre születtem, hogy csak ennyi jut a kellemes/meleg időből egy évre. Pláne idén!

Két hónapot elloptak ebből a nyárból. Az ilyet mindig igen nehezen viselem. Mert a forró éjszakákat, a naplementét, a jóidőt soha nem kapjuk vissza egy enyhébb téli vagy őszi nap formájában.

Vágyaim, fantáziáim, terveim 90%-a a nyárra öszpontosul. "Majd nyáron" - hangzik el a belsőmben megannyiszor. Fotózás, nudizás, szex a szabadban, kalandok stb.... mind-mind a jó időhöz, a meleghez (ha kell, hát legyen: inkább a kánikulához) kötődnek.

Aztán az ember rájön, a nyár sokkal rövidebb, mint amennyit beleképzelt. Ennyi élménynek egyszerűen nincsen hely egy nyárban. Vagy csak úgy, ha az ember mindent megtervez, itiner szerint végrehajt, megvalósít. Akkor meg elveszik a spontaneitás, a lazaság...

A szexofon blog most vakációra megy. Tavaly november óta minden hétköznap megjelent egy poszt. Talán csak a karácsony volt kivétel. Minden nap közel száz látogató kíséri figyelemmel - némán, vagy hozzászólva - a blogot. Most viszont három hétig napi betevő fotó, történet, komment vagy a szófosásom nélkül hagylak Benneteket.

A nyár végéig igyekezzetek minél több élményt beszerezni, fotót készíteni élni és élvezni az életet! Én is ezt teszem. Remélem lesz majd miről beszámolni.

Találkozunk augusztus 20. után. Ugye addigra nem felejtitek el blogot?

Jó pihenést mindenkinek!

Szavaimra csend a válasz. Némaságba burkolózva reagál. mint akinek ajtót nyitnak egy végtelen szabad térbe. Menjen és tegye ami a fejében jár.
Nem a zavar hallgatása ez. Mélyen a szemembe néz és lelkének tükre beszél hozzám hangatalnul.
Aztán megszólal.

Hangok, betűk. Nézem az ajka mozgását. Nedvesen csillogó puha párnák. Csókolnivalók és gyönyört hozóak.
A betűk szavakká, a szavak mondatokká állnak össze. Mindent értek és hallok egyenként, de nem értem az egészet. Inkább érzem, mint megértem amit mond.
 

Az utolsó józan üzenet, mielőtt leveti magát a szenvedélyünk tengerébe.
 

Kezei szabadultával azonnal átöleli derekamat és lágyan megcsókolja a hasamat valahol a köldököm környékén. Lecsusszan a székről és máris előttem térdel, átölelve tart.

Kellemesen borzongok. Máris imádom, ahogyan a karjai védőn körülvesznek és tartanak, pedig ma találkoztunk életünkben először fizikai valóságunkban. Most már határozottabban és rámenősebben csókol, ezúttal egyenesen a köldökömbe. Cikáznak bennem, rajtam, egész testemben és bőröm egész felületén az apró feszültséghullámok. Lejjebb csusszannak kezei, tenyere simítja, majd megmarkolja fenekemet.

Évek óta ismerem. Együtt dolgozunk.

Nem állandóan és nem minden nap, de rendszeresen. Fiatal, ügyes, megbízható... és csinos. Nagyon csinos!

Jó alakú, finom - harapnivaló - popsija van, aminek bőven a jóízlés határain hangsúlyt is ad. Legyen az szoknyában vagy nadrágban. Hosszú és vékony lábai igézőek. Férfiember hajlamos rá, hogy elkalandozzanak a gondolatai másfelé...

Emberileg is rendben van. Értelmes, okos és mi sem áll távolabb tőle, mint a felszínesség.

Nagyon vágyik rá, hogy párra találjon és bizony nagyon meg is érdemli.

Eltévesztettem a sorrendet. Most jön az igazi 4. rész, az előzőt átszámoztam ötödikre.

- Hol vagyok? Arra eszmélek, hogy talpra állít a szobában, tekintetét az enyémbe mélyesztve. Fürkésző ez a tekintet, bár kissé még ködös, úgy, ahogyan az enyém is az lehet. Elkapom egy lopott pillantását a nyakkendő bekukucskáló vége felé és magamban elmosolyodom. Az is felrémlik, hogy az előbb valami mókás volt, kacagtam. Ja persze, belerúgott a szék lábába. Ez elindít bennem egy gondolatsort. De várok. Lépjen ő. Kíváncsi vagyok és nyitott. Vajon melyik énjét engedi ki? Mert hogy neki is több van, ez kétségtelen. Olyan ez, mint egy érzéki sakkjátszma. Ő lép, én reagálok, aztán fordítva. Óvatosan, izgatottan, felcsigázva. Felszikrázik a szeme. Most - gondolom - most dőlt el. Gyerünk. Végigsimít a karomon és megszólal:

 - Vetkőzz le! Teljesen! A cipőd maradjon rajtad, semmi más.

Sminkelés után, de még öltözködés előtt :-) Hétfő van.

Azt mondják, a női ajkaknak üzenetük van.

Ma a történet a férfi szemszögéből folytatódik:

 Mintha kómában lenne, vagy révületben. És mintha felcsattanó hangomra eszmélne fel és térne vissza a valóságba. Szándékos volt, még ha nem is az én szándékom, hanem valami ösztönlényé ott benn a fejemben ez a hirtelen váltás. Az erélyes parancs.
Úgy látom összerezdül. Mint aki hipnózisból tér vissza.
Tekintetem vizslatja, fürkészi.
Józan énem is kezd éledezni, attól aggódva, hogy ezzel  most elriasztottam.
Vajon veszi a lapot a játékomban?
Vagy elvörösödve magához tér és fúriaként kirohan?
De az igazi - ahogy én ismerem - az lenne, hogy amint lehet, fordít a játékunk menetén. Nehogy már odaadja magát nekem, átengedje az irányítást... De most improvizálnia kell.
Nem látom benne a vívódást. A kétséget, hogy mi tegyen.
 
Szemünk, tekintetünk, vágyunk egymásnak feszül. Látom a szeme tükrében, hogy... mit is látok?
Hát zavart és kétséget azt nem.
 
Affrancba! Ekkor már tudom, hogy fordítani fog a helyzeten.

Van egy pár olyan - többé kevésbé gyakran taglalt - szitu, póz, helyszín vagy satöbbi, amik eddig valahogy kimaradtak az életemből. Némelyik azért mert nem tudom miért, némelyik pedig nem is hozott lázba.

Az első ilyen: irodában szexelni.

A hétvégét megint édeskettesben töltöttük a nyaralóban. Egész nap max. 2 X 10 percig ha volt rajtunk bármi ruha. A reggeli felkeléstől egészen a késő esti hazaindulásig. Egyszer amikor elugrottam a kisboltba kajáért, egyszer pedig amikor hozták a rendelt pizzát.

A Kedves - kajánul - rá is kérdezett, minek öltözöm fel a kihordónak? Mondtam, hogy azért, mert valószínűleg fiú, inkább menjen le Ő és akkor kedvezményt is kapunk :-)

Nem ment le. Fent napozott a teraszon háborítatlanul és pucéran. Még mindig a rövid tengerparti nyaralásunkon "szerzett" fehér háromszögeit igyekezett eltüntetni.

- Ezt én tettem? Ez én volnék? - nem is érzem mi van bennem igazán. Hisz' semmit nem adtam, csak pusztán magamat. Az ami vagyok. Tudom, hogy régen rossz és rövid játszma lenne, de úgyis képtelen vagyok rá még csak megpróbálni is, ha imponálni akarnék, megjátszani mást mint ami vagyok.

Azok ott tényleg könnyek... Ijedtség ez, de nem visszariadok. Persze jól esik, de erre nem számítottam. Nem akartam semmiféle hatást elérni. És erre tessék! Éreztem már ilyet. Egyszer. Régen. Spontán és önként olvad össze az énünk. Ismeretlen régi ismerős.

... állandóan sürget amíg sminkelek. Remélem nem felejtettem el semmit az estélyre.

:-)

Hmmm... szóval ő is édesszájú, mint én.

Vajon miért nem lepett meg?

Az viszont igen, hogy határozottan leszavazta a félédes bort és férfiasan száraz, karcos vöröset hozatott. Nem a választás volt meglepő, hanem az én kívánságommal való határozott ellenszegülés. Mit akart ezzel jelezni? Hogy később sem biztos, hogy minden az én elképzelésem szerint alakul, és hogy erre készüljek fel?

Ez nem annyira szexről (sőt!), inkább a meztelenségről szól. Tőlünk nyugatabbra (és főleg északabbra) elég magától értetődő dolog, hogy a szauna az fürdőruha nélküli műfaj. Ennek megvan az oka és a kultúrája. Nem a szabadosságról a kukkolásról szól, hanem így egészséges és tiszta. Álszemérmesség és képmutatás a szaunát meztelenkedésnek kezelni.

Most egy új sorozat közlésébe kezdek.

Ketten írtuk. Ugyanaz a történet, ugyanazok a mozzanatok a Nő és a Férfi szemével.

Egy epizód innen, egy epizód onnan. A könnyebb követhetőség kedvéért a Nő szavait sárgával, a Férfiét kékkel olvashatjátok.

Hmmm.... két lazán és kissé ledéren pózoló barátnő. Vajon mit művelhetnek a második fotón? Mielőtt a folytatásra kattintanál, tippelj, mi lehet a következő képen....

Azért akárki akármit mond, ez az egyik legjobb.... Nem lenne elég önmagában, de a hiánya pótolhatatlan! Nem tudnám elképzelni az életemet enélkül a kényeztetés nélkül.

A női nyelv érintése, az ajkak játéka, puha melege, az a forró lehellet. A semmihez sem hasonlítható gyönyör, amit szájukkal okozni tudnak szinte egész, feltüzelt ágyékunkon.

Fotók jönnek..

Mert a látványát nem lehet megunni.

Akár fotón, akár filmben, akár leírásban, élménybeszámolókban, vagy amikor a saját szemem elé tárul két, egymással szerelmeskedő lány látványa....

Az egyik leglenyűgözőbb élmény nézni..

és persze közéjük kerülni :-)

Ha valamelyik lányblogger ilyen élményét írja meg (és ha megírja, akkor az rendszerint érzékletes!), szinte azonnal kötelező olvasmányként csapok le rá.

Azt hiszem már csak egy kellő alkalom, megfelelő hangulat és néhány koktél kérdése, hogy eljöjjön a pillanat.

Szomjazom erre az élményre. Tudom, hogy ez a téme sokadszor jön elő a blogon, de ha egyszer nem tudok betelni vele... 

Szinte az egész napot ruhátlanul töltöttük. Kettesben, kinn a nyaralóban, távol a világtól. Egész nap nem találkoztunk senkivel, nem csörgött a telefon. Csak magunk voltunk.

Mivel meztelenül alszunk és a napfény ébresztett bennünket, egész nap a ruhátlanság szabadságában tobzódtunk. Ettünk, ittunk, beszélgettünk. Megmártóztunk a medencében és a teraszon olvastunk.

Vannak olyanok, akik számára egy piás nő visszatettsző, vagy megvetendő jelenség. Namost félretéve azt a női mondást, hogy némelyik férfi mind egyforma (vagy a Vasutaslány szavaival élve: csak a nevük más) én azok közé a hímek közé tartozom, akiknél azonnal megszólal a vészcsengő, ha egy csaj nem iszik, vagy csak a nyelve hegyét dugja bele mondjuk egy mojito koktélba.